Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

Á MAGYAR LEVÉLTÁRVÉDELEM KÉRDÉSE 169 az esetben lett volna valóban eredményes is, ha a felügyelet tényleges és állandó lett volna, ez pedig az új Országos Levéltár adminisztrációjának és tapasztalati levéltárpolitikájának kialakulása s a szükséges tudományos tőke megszerzése előtt a megszabott csekély személyzeti létszám mellett nem látszott biztosítottnak. Ezek az előfeltételek csak az Országos Levéltárnak Csánki Dezső által keresztülvitt tudományos intézménnyé fejlesztése s a helyiségkérdésnek a mai épület felemelésével történt megoldásra után vannak megadva. Az emlékiratoknak a nem, állami levéltárak ügyében tett javaslatai a belügyminisztériumban nem kerültek tárgyalás alá. A hiteleshelyi országos levéltárak ügyének rendezését csak 1887-ben vetette ismét fel Pauler. Időközben a hiteles helyek életében és működésében lényeges változás állott be. A polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV. t.-cikk 557. §-a még fenntartotta a hiteles helyeket arra, hogy a fennálló törvények és törvényes gyakorlat mellett hiteles okiratokat állítsanak ki, arra pedig 500 forint pénzbírság terhe alatt kötelezte is, hogy a gondviselésük alatt levő iratokról, akár egyes felek egyszerű kérelmére, akár a bíróságok hivatalos megkeresésére hiteles kiadványokat szolgáltassanak ki. Az 1874. évi XXXV. t.-cikk 214. §-a azonban már kimondta, hogy „újabb hiteles okiratok kiállítására ós őrizetére többé fel nem jogosítvák". Ezzel a hiteles helyek működése voltaképen le is záródott. A levéltáraikat fenntartó káptalanok és konventek egyetlen közhatósági jogaként csupán annyi maradt meg, hogy a gondviselésük alatt álló iratokról továbbra is adhatnak ki hiteles másolatokat. Erre kötelezve is vannak.

40 Az egykor oly nagy jelentőséggel bíró hiteles helyek a megelőző évtizedekben már egyébként is lépésről-lépésre vesztettek jelentőségükből, a közönség közreműködésüket már csak elvétve és mind ritkábban vette igénybe. A belügyminiszter Pauler előterjesztésére 1887-ben jelentéseket kívánt a hiteleshelyi levéltárak állapotáról a fenntartó káptalanoktól és konventektől.

41 A többször megsürgetett jelentések beérkezése után az országos főlevéltárnok 40 Az 1912. évi LIV. t.-cikk 100 §-a a másolatkiadáfíi kötelezettséget 1000 korona pénzbírság terhe alatt megújította. 41 A belügyminiszter megkeresésére a v.- és közokt. miniszter küldte szét a kérdőíveket 1400/1888. ein. sz. alatt. 12*