Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 1–2. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Föglein Antal: A „Conscriptio Josephina” sorsa / 112–126. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 113 II. József alkotmányellenes rendeleteinek legnevezetesebbje, •amely megszüntette a vármegyék autonómiáját s a politikai ügyeket elválasztotta a bíróságiaktól, a vármegye levéltárára is kiterjedt. Az iratokat tartalmuk szerint szét kellett választani, esetleg, protokollumról lévén szó, ahol a kiválasztás csak lemásolás útján volt végrehajtható, másolatokat kellett készíteni s ezeket kellett összegyűjteni; így az ;

eddigi egy levéltár helyett kettőt, egy politikait és egy bíróságit kellett létesíteni s azokat természetesen újra rendezni is. De még ez sem volt elég. II. József intenciójának megfelelően, amellyel az ország igazságügyi ellenőrzését a hétszemélyes táblára akarta bízni, most már a hétszemélyes táblát is rászabadította a már amúgy is roskadásig megterhelt vármegyékre. Hihetetlenül rövid, háromhavi határidőn belül lajstromozni kellett visszamenőleg a legrégibb időtől kezdve, a politikai iratokon kívül a jogügyieket is; e lajstromok hiteles másolatait pedig fel kellett küldeni a hétszemélyes táblához. S a császár türelmetlen, elfogult gondolkodása átragadt a legfőbb bíróságra is, amely minden belátás •és méltányosság híján sorra sürgette, sőt fel is jelentette a vármegyéket. Valóságos zúgó méhkas volt egy-egy vármegyei levéltár és regisztratúra. Volt olyan főispán (Győr), aki a vármegyéje összes tisztviselőit berendelte a levéltárba rendezési és lajtsromozási munkára. De rengeteg munkatöbblete

1

: jelentett az életbeléptetett új ügykezelés is, amely ismét csak •a jegyzők munkáját szaporította. Az ügyeket aktaszerüen kellett elintézni, minthogy megszűntek a közgyűlések és életbelépett a napló (Tagebuch), a mai iktatókönyv (Exhibitien Protocoll), a maga számos rovatával, amely rovatoknak a maiaknál sokkal részletesebb, az ügy minden aprólékos részére kiterjedő kitöltése annál keservesebb munkát jelentett, mert mindezt német nyelven kellett elvégezni, öreg, ősz tisztviselőknek kellett magukat beletörniük a szokatlan fogalmazásba. Akárhány tisztviselő, aki egyébként vállalta a tisztséget az alkotmányellenes rendszer alatt is, távozott helyéről, mert a németnyelvű fogalmazást sem megtanulni, sem megszokni nem tudta. A folyó ügyek regisztrálását a másodaljegyző végezte, akinek állása lajstromozói állássá szerveztetett át. Az első aljegyzőnek viszont állandóan és naponként, sokszor délelőtt és délután is, a bírósági üléseken kellett jelen lennie, mint jegyzőkönyvvezetőnek és csak az ülések után jutott ideje a vég:zések megfogalmazására. így a főjegyzőnek egymagának kelLevéltári Közlemények. 8