Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Mályusz Elemér: A szlavóniai és horvátországi középkori pálos kolostorok oklevelei az Országos Levéltárban : ötödik közlemény / 65–111. o.

A PÁLOS KOLOSTOROK KÖZÉPKORI OKLEVELEI 71 et tendit ad "unam metam. térre versus orientem ad parvam «ilvam, ubi similiter erecta est méta terrea et tendit ultra versus orientem prope silvam ad unam arborem vulgo tulfa vocatam, que tendit versus meridiem in vicinitate contigua térre Valentini literati. Item ab illa arbore versus meridiem procedendo tendit per quendam agrum circa curiam cuiusdam iobagionis monasterii ad quandam arborem similiter tulfa vulgo nuncupatam et tendit similiter et precise versus meridiem penes ortum Valentini ultra quendam parvum rivulum ad quandam magnam arborem similiter tulfa in radioe dupplicatam circa magnam viam existentem et procedendo ultra parvam viam versus meridiem ad aliam viam non bene tritam versus occidentem tendit ad quandam tulfa cruce atque méta antiquis signatam et tendit ultra versus occidentem per parvum spácium ultra parvam vallem ad quandam arborem cruce et metis antiquis signatam et ultra tendit versus occidentem ad aliam arborem similiter cruce antiqua signatam et tendit demum finaliter ad aquam Salatymk versus occidentem et sic circumferencialiter mete dictarum possessionum forent prorsus disposite atque ordinate." — Báni emberek: Zlaath-i Chepnyt fia Simon, Colechaa-i Perchan fia Iván, Goricha-i Gergwr fia Miklós, Goricha-i Gerdina fia Péter. — A káptalan megbízottja: „magister Nicolaus lector Chasmensis, socius scilicet et concanonicus noster". — A bánok parancsa pecsétjeik távollétében „magister Nicolaus literátus prothon.otarius sedis nostre Zagrabiensis" pecsétjével volt megerősítve. Hártyán, zöld-piros selyemről függő kopott pecséttel. 8. Dl. 35.329. (Kamenszka, fasc. 1. nr. 7.) 1405 im. 24. A zágrábi káptalan előtt Zwarcha-i Wrdug Iván fia Iván — „d*e cuius noticia vir honorabilis dominus Stephanus archidiaoo-nus de Warasd socius et concanonicus noster nos certificavit" — a Kamancka faluban levő birtokrészének keleti felét eladja 12 aranyforintért István vegliai, modrusi comes özvegyének, Katalinnak, másik részét pedig a Kamanckaban az imént alapított és épült pálos-kolostornak adományozza. Hártyán, fehér-sárga selyemfonálról függő töredezett, kopott pecséttel.