Levéltári Közlemények, 8. (1930)
Levéltári Közlemények, 8. (1930) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Siemienski József: A lengyel állami levéltárak: általános vázlat / 1–29. o.
4 DR. SIEMIENSKI JÓZSEF kezelték, idővel azonban több csoportra osztották: Metryka Inscriptionum, vagyis a köz metryka (amelyben magánokiratokat is regisztráltak), Acta Cancellariorum (ahogy az expediciós könyveket nevezték), Libri Legatiomum (túlnyomólag diplomáciai iratok), az országgyűlési királyi bíróságok könyvei, a relációs könyvek (a király személyes ítéletei a porosz és kurlandi fejedelmek ítéletei ellen érkezett fellebbezésekben;), az assesori (a király képviseletében a kancellár ítéletei főképen városi ügyekben) és referendáriusi (t. i. a referendárius a király képviseletében a jobbágyoknak a sztaroszták elleni panaszai ügyében ítélt) ítéletek könyvei, az állami javakra vonatkozó lustratiók és revisiók könyvei, Sigillata (a pecséttel ellátott iratok ellenőrzése). A Litván Metrykák nem voltak ennyire fejlettek. A Korona Metryka könyvei közül az állami gyűjteményekben 1200, a litvánból 600 maradt meg napjainkig. Megjegyzem, hogy Báthory István király idejében a királyi bíráskodás jelentékeny része a koronái és a litván választott nemesi bíróságok hatáskörébe utaltatott s a XVII. század eleje óta 1764-ig külön koronái és litván választott hatóságok, az ú. n. kincstári tribunálisok is működtek. Nagyon gazdag levéltárakat hagytak hátra úgy a Kopóznában, mint Litvániában az országos és az udvari kincstárnokok is. Ugyan kezdetben mindegyik országrésznek csak egy kincstára volt, amely a XVI. században a szorosan vett királyi ós az országos kincstárra oszlott, ez utóbbi pedig ismét az általános országos és a speciális országos kincstárra, melynek a határok védelmére szolgáló állandó hadsereg fenntartása volt a feladata. A többi „ministerek" közül csak a koronanagymarsalok 7 hagytak a XVII. század elejére visszanyúló iratokat. A nagy és a mezei hetmanok, a koronaiak éppúgy, mint a litvánok, a Szaniszló-féle reformokig nem adták át irataikat utódaiknak, az utánuk maradt levéltári anyag tehát részben családi levéltárakban található. Ezeken kívül a kincstárnoki levéltárakban fennmaradtak még a katonai fizetésekre vonatkozó jegyzékek. Szaniszló-féle reformoknak az utolsó interregnum és Szaniszló Ágost, az utolsó király uralkodása idején (1764— 1795) létesített reformokat nevezzük, amikor a kincstári főhatóságokat a személyi jellegű hivatalokból kollegiális 7 A nagymarsall az állam első világi méltósága volt. — A fordító.
