Levéltári Közlemények, 8. (1930)
Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Föglein Antal: Pest vármegye levéltárának rendezése / 271–284. o.
280 KISEBB KÖZLEMÉNYEK küldte ki, aki ugyanazon év május 14. és 15-én helyiségről helyiségre járván, az egész levéltárat tüzetesen megvizsgálta és a látottakról részletes jelentést tett a belügyminisztériumnak. A jelentés szerint Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye levéltára az utóbbi időben már ä legmostohább gondozásban részesült. A levéltár legértékesebb részét képező jegyzőkönyvek egy teljesen sötét, valamikor börtönhelyiségül szolgáló fülkében voltak elhelyezve. Évtizedes gondatlan kezelésről tanúskodott egyik-másik jegyzőkönyvnek a táblája is, mutatván, hogy a földön hevertették. A folyószámozásból megállapíthatólag a 27. számú (1783—1784) elkallódott. Annak idején valakinek kiadatott és nem került többé vissza a helyére; Ellentétben más vármegyei * levéltárakkal, ahol a jegyzőkönyvek a legrégibb, az utókorra fennmaradt évfolyamtól kezdve, a legutolsó évig a legelső helyen, bőrkötésű kötetekben díszlenek, itt 1846. évtől kezdődőleg 1848-ig, illetve az 1861. évi és ismét 1867. évtől kezdődőleg 1902-ig terjedJőleg a jegyzőkönyvek nem voltak bekötve. Az ezen évi jegyzőkönyvek helyett maguk az eredeti fogalmazványok ívei sorakoztak csomókbakötve a polcokon/Rendszertelenül, időrendi folytatás nélkül, elsősorban a helykihasználást tartva szem előtt, leginkább sötét fülkékben, sorakozott a levéltár többi, történelmi iratanyaga is. Teljesen elkülönítve, több pincehelyiségben embermagasságnyi halmokban, a nedves földön hevertek az 1850—1867. évi vegyes közigazgatási és az 1849—-1870. évi törvénykezési iratok. A levéltárnak harminchat darab, legnagyobbrészt hártyára írt ós ugyancsak legnagyobrészt eredeti középkori oklevélből álló értékes gyűjteménye, amelynek legrégibb darabja 12 egy 1290. évi conventi kiadmány, a vármegyei főlevéltárnok hivatali szobájában, nyitott, amerikai rendszerű fiókos állványon volt elhelyezve. Ugyanő nyitott fiókokban őrizte a levéltár az őrizetére ós gondozására bízott, néhány XVI., főleg azonban XVII. és XVIII. századbeli, összesen 39 darab címeres nemeslevelét is. Az Országos Levéltár tisztviselője által észlelt hiányok azonban csakhamar pótoltattak ós a levéltár gondozatlansága is megszűnt. A levéltár életében új, örvendetes korszak kezdődött. Agorasztó Tivadar, a vármegyének ma már kiórdemült, 12 A levéltár legrégibb oklevele tulajdonképen Pest város 1244. évi privilégiuma volt. Galgóczy (Pest, P. és S. t-e. megye monogr. I. 12. 1.) is megemlíti ezt az oklevelet. Ma már csak a másolata van meg.