Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Miklós Ödön: A magyarországi ref. egyház levéltárügye / 265–271. o.

270 KISEBB KÖZLEMÉNYEK azonban az adminisztrációval kezdődvén, abban valaminő rendszernek lenni kell, aminek alapján a meglevő anyag elbírálása ma eszközölhető. Ezt a mértéket alkalmazva azonban, levéltáraink kevés régi anyagának csak egy jelentéktelen része jöhet szóba, mint hivatalos anyag. Nem egy kerület vagy egyházmegye ú. n. régi levéltára veszti el ilyen módon nevét s kapja azt, ami voltaképen t. i. kéziratgyűjtemény. Úgyhogy tudomány technikai szempontból levéltári proveniencia sokhelyütt szóba sem jöhetvén, a ma levéltárainkban rendelkezésünkre álló egyháztörténelmi kéziratos anyag megőrzésének kérdését más szempontok szerint véljük eldöntendőnek, mint egy hivatalos testületi anyagnál ez az eset lenne. így a gyakorlati szükség követelményeit szem előtt tartva, régi levéltárainknak központosítását tartjuk célszerűnek. Sok alapos levéltári szempont szól különben pl. ama törekvések mellett is, mely az utóbbi időben az egyházmegyék régi anyagának kerületi központosítását célozza. Régibb, sőt részben ma is élő egyházjogi felfogásunk szerint ugyanis az egyházmegye tulajdonképen az egyházkerülettol nyeri jogait. Így végeredményben az egyházmegye a kerületi közigazgatásnak mindenkor egyik szerve lévén csupán, — indokolt, hogy levéltárát a központi igazgatás kezelje. A levéltárak fennmaradását így feltétlenül célszerűbben biztosító gyakorlati szempontot ebben az esetben elvi meggondolás is alátámasztja. Hazai régi levéltáraink ügye ideálisan azonban még ezúton sem nyerhet megoldást. A levéltárakat nemcsak megőrizni, de kezelni is kell s ehhez sok mindenfélére van szükség, amely igényeknek még a kerületek sem mindenkor tehetnek eleget. Az újabb idők jogfejlődése egyházkerületeinket is mindjobban központosítja. A legideálisabb gyakorlati megoldás tehát az lenne, ha a ref. egyházi levél tárügyet ós vele levéltárainkat az egyetemes egyház venné gondijaiba, mint pl. ma már Hollandiában részben ez az eset, részben még csak törekvés. Közismert azonban, hogy ennek a kis államnak levéltárügye magas színvonalon áll s e tekintetben is úttörő például szolgálhat. Lehet, hogy a kérdés ilyen megoldása elméletileg nem lenne teljesen helytálló, mit ér azonban az elmélet, ha a gyakorlati élet szükségletei mást parancsolnak? Az egyházi levéltárak kérdése a hazai levéltárügynek van olyan fontos része, hogy a vele való törődés hazai levél-