Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Siemienski József: A lengyel állami levéltárak: általános vázlat / 1–29. o.

16 DR. SIEMIENSKI JÓZSEF a levéltárak és hivatalok közt a külföldről visszakapott iratokat, valamint a megszüntetett hivatalok iratait. A levéltári ügyosztály védnöksége alatt Konarski dt.nak, a régi levéltár igazgatójának buzgóságából, részben az egyetemi történészhallgatók, részben a regisztratúrák vezetőtisztviselői számára néhánybetes levéltári tanfolyamok rendeztetnek, amelyeken a levéltárnokok tartanak előadásokat. A revindikációt (a felosztás után elszállított iratokét), a reevakuációt (az 1915-ben elszállított iratokét) és a vindikációt (a felosztó hatalmak központi kormányzásának gyakorlásában Lengyelországon kívül . keletkezett iratokét) természetesen a külügyminisztérium intézi, amennyiben Németországról vagy Ausztriáról van szó, az állami levéltárak ügyosztályának közvetlen, segítségével, a Szovjetuniót illetően pedig a lengyel-orosz vegyes bizottság közreműködésével. Minthogy a versaillesi és a saintgermaini békeszerződések a levéltári ügyekben nem intézkednek világosan, az Ausztriával való tárgyalások még nincsenek befejezve. A csehekkel már megegyezést kötöttünk, viszont a németekkel csak a legutóbbi korszak hivatalainak iratai ügyében jutottunk megegyezésre. Nincs befejezve a rigai békeszerződés végrehajtása sem, de már sok történt ebben az irányban is. Igaz, hogy ez a Moszkvában működő vegyes bízottsás: lengyel kiküldötteinek és a hazai levéltárnokoknak nagy erőkifejtésébe került, mert pontosan be kellett bizonyítani, milyen irattárakat szállítottak el az oroszok és mikor, melyek illetik közülök Lengyelországot, sőt akárhányszor azt is, hogy ezek a levéltárak tényleg megvannak Oroszországban és hol őrzik azokat, í— ami mind nagyon részletekbe vesző és sok időt rabló levéltártörténeti munkába került. Annak dacára, hogy a szovjetállam a békeszerződésben kötelezte magát, hogy visszaadja Lengyelországnak mindazokat az iratokat, amelyeket az ország első felosztásától fogva elszállítottak ós azokat is, amelyek azóta Oroszországban keletkeztek, ha azok a mostani Legyeiország területeire vonatkoznak, most az oroszok a történelmi levéltárakból mindannak a kiadását meg akarják tagadni, ami a Litván Nagyfejedelemséget és a Korona délkeleti vajdaságait illeti, tehát olyan történeti levéltárak kiadását, amelyek vagy lengyel (Vilna vidéke), vagy fehérorosz (a Litván Nagyfejedelemség többi részei), vagy pedig ukrán (Wolhy-