Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Fekete Nagy Antal: Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka. (Esterházy Miklós nádor iratai. I. Kormányzattörténeti iratok) Budapest, 1930. / 136–139. o.

138 ISMERTETÉSEK A nádor elleni bizalmatlanságot és nagy terveinek agyonhallgatását vagy visszautasítását főleg az okozta, hogy a belső béke biztosítására bizonyos engedmények megadását ajánlotta a protestánsok részére. Azt az utókor is igazolja, hogy ez lett volna a leghelyesebb eljárás. Ez volt az a pont, ami miatt Lippay kancellárral olyan éles és szenvedélyes vitái voltak a nádornak és ez volt az oka az országgyűlés elhalasztásának is. Ez volt az a pont, ami miatt tervei a tanácsosai és gyóntatói befolyása alatt álló uralkodónál nem találtak kellő meghallgatásra. Az ország súlyos és vigasztalan helyzete mellett is nagyon jól tudta a nádor, hogy az ország életereje, gazdagsága akkora, hogy amikor a birodalmon is tudott segíteni pénzzel és haddal, akkor saját magán: is tud segíteni. Látta a rendek és a vármegyéken keresztül a nemesség nagy áldozatkészségét és tényleg meghozott áldozatait, — amiről eddig általánosságban szintén ellenkező nézet uralkodott. Magyarország erejében; való hite vezette nagy terveit megvalósítani akaró szándékában, azonban minden kísérlete megbukott az udvar ingadozó politikáján — ahol csak a birodalom ügyei voltak fontosak és sürgősek — és bizalmatlanságán, a királyi és hadi tanács ellenséges magatartásán, melyet az alkotmányhoz való ragaszkodása idézett elő, és Magyarország nagy jövedelmei mellett a kamara állandó pénztelenségén. A sok ellenségeskedés és sikertelenség többször arra. késztették a nádort, hogy lemondjon, de lemondását mégis visszavonta mindig, mert az udvar engedményekkel mindannyiszor rávette hivatala további viselésére és Esterházy Miklós mindannyiszor újult erővel fogott hozzá nagy tervei és céljai megvalósításához. De minden munkája hiábavaló volt, eredménye rajta kívül álló okokon a sikertelenség maradt. Esterházy Miklós nádor korának egyik legnagyobb államférfia volt, reális alapokon nyugvó, az ország helyzetét és erejét számításba vevő terveket akart megvalósítani. Hosszú közéleti szereplése, húszéves nádorsága alatt folyton ezeknek a terveknek a megvalósításáért küzdött. Nemcsak azt érte meg, hogy minden terve akadályba ütközött mindenütt, hanem azzal a tudattal kellett neki meghalnia, hogy azok a tervek, melyek Magyarország fennmaradását célozták, egyhamar nem valósulhatnak meg. Ez volt Esterházy Miklós nádornak, Magyarország egyik legnagyobb államférfiának tragédiája.