Levéltári Közlemények, 8. (1930)

Levéltári Közlemények, 8. (1930) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Iványi Béla: Angelus Maria Walz: Compendium historiae ordinis praedicatorum. Róma, 1930. / 305–307. o.

ISMERTETÉSEK 305 adatuk volt. A titkárok eleinte csak a tanács írásbeli munkáját látják el, lassankint azonban a referensekéhez hasonló szerephez jutnak, de az általuk intézett ügyek csak kancelláriai vonatkozásúak. Igen ügyesen figyeli meg az egyes referensek ügykörének a kialakulását és annak differenciálódását. E részben megállapítja, hogy némelyik tanácsos territoriális hatáskörrel bírt s a legkülönbözőbb természetű ügyekben intézkedett, viszont mások csak határozott tárgyú ügyeket intéztek. Így a kincstárnok pénzügyeket, a tárnokmester az alája tartozó városok ügyeit intézte, a secretariusok oklevélátírásiokat, registrumkivonatokiat adtak vagy más referenseket helyettesítettek. A külügyi kormányzatban is a nagyobb kancellária szerepel. (IV.) A kancellária tagjai vesznek részt legtöbbször a külföldi követségekben, különösen a nemzetközi szerződések megkötésében, a külföldi követek fogadásában és a velük való tárgyalásoknál s végül ők szerkesztik a diplomáciai iratokat. Az utolsó fejezetben (V.) a cancellaria minor szervezetének fejlődéséről s az igazságszolgáltatásban való szerepéről szól a szerző s itt is igen figyelemreméltóan viszi előbbre eddigi, nagyrészt kevésbbé biztos ismereteinket. Mint fontos mozzanatot kiemeli, hogy e kancellária tagjai állottak élén a kir. curiában működő legelőkelőbb bíróságnak, a personalis praesentia regianak, s lassankint e „hivatalnok"-bírák által vezetett bíróság lett illetékes a legfontosabb ügyekben. Sok adatáért a magyar archontológia is hálás lesz. A dolgozat különben igen komoly munka eredménye, értékes megállapításai vannak ós szerzőjének további munkásságára vonatkozólag is biztató jeleket nyújt. DR. KUMOROVITZ B. LAJOS. Angelus Maria Walz O. P.: Compendium históriáé ordinis praedicatonim. Róma (Herder), 1930. Az előttünk fekvő, óriási apparátussal és hatalmas tudással megírt mű a szerény kompendium címet viseli ugyan, voltaképen azonban nagyszabású összefoglalása annak a széleskörű rendtörténeti működésnek, amelyet a dominikánus Rend egyes tagjai különösen a háború óta folytattak nagy arányokban és folytatnak napjainkban is. A dominikánus Rend történetének művelését különösen az 1924. évi Constitutiók szorgalmazzák, midőn elrendelik, hogy: „Superiores universi... documentorum curam et históriáé nostrae stúdium inter fratres fovere satagant." Ez a