Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Nagy Antal: A báró Malonyay család levéltára / 45–54. o.

54 DB. FEKETE NAGY ANTAL elhatározásait, melyeket hajlandó volt külön-külön is áruba bocsájtani. Minthogy a levéltárnak csak a családi részéhez vannak segédeszközök, nem tudjuk, hogy eredetileg mennyi államiratot tartalmazott. Az azonban bizonyos, hogy nem került mind a múzeumi levéltárba, miért tudomásom van róla, hogy Bécsben is árultak az államiratok csoportjával azonos természetű és legnagyobb valószínűség szerint a Malonyay-levéltárból származó iratokat, ami nagy veszte­ség úgy a levéltár teljessége, mint általános magyar levél­tári ós történeti szempontból is. A Malonyay-levéltár szétszaggatott részeinek több he­lyen történt dobrakerülése ós egyes részeinek az elveszelő­dése komoly intőpélda arra, hogy egyrészt a magántulaj­donból üzleti forgalomba került hivatalos iratok tovább­kerülése sürgősen, törvényhozásilag szabályoztassék, más­részt pedig a magántulajdonban lévő, úgy hivatalos, mint családi jellegű hazai vonatkozású iratok külföldre való szál­lítása megakadályoztassék. Kötelezni kellene az antiquariu­sokat arra, hogy a magántulajdonból üzleti forgalomba be­rült hivatalos iratokat magánegyéneknek ne adhassanak el, hanem kötelesek legyenek azokat a napi áron felajánlani az Országos Levéltárnak, vagy annak a hatóságnak, melynek eredetileg azok tulajdonát képezték, de valamilyen módon egyes hivatalt viselők kezén maradtak és családi levél­tárakba osztottak be. Ilyen rendszabályok mellett a Malo­nyay-levéltár hivatalos jellegű iratanyaga sem szóródott volna szét, hanem visszakerült volna az Országos Levél­tárba, amelynek iratanyagába tartozik tulajdonképen szer­vesen. DR. FEKETE NAGY ANTAL.

Next

/
Thumbnails
Contents