Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: A Szent Domonkos-rend római központi levéltára : részletek a magyar dominikánus provincia múltjából / 1–30. o.

4 DR. IVÄNYI BÉLA provincia körülbelül az egész középkoron át mégtartotta. Mikor a, „vera mundi lumina et pugiles fidei" az egész világba széjjeloszlottak, hogy provinciákat alapítsanak, a folyton terjedő ÉS fejlődő rendet valahonnan központilag kormányozni is kellett. Lehet, hogy kezdetben, rövid ideig, a rendi központ Spanyolországban volt, de innen mindenesetre csakhamar át kellett tenni a centrumot a keresztény világ központjába, ^Rómába, ahol Szent Domonkos és munkatársai előbb a Caracalla-termákkal szemben, a mai Via Porta di Sebastianio-n fekvő San Sisto Vecchio-templomot és kolostort kapták meg. Itt azonban a rend csak rövid ideig tartózkodott, mert csakhamar megkapta a gyönyörű Santa Sabina-templomot, a „la gemma deli' Aventino"-t és III. Honorius pápa, aki a Savelli-k nemzetségéből való volt, Szent Domonkosnak és rendjének ajándékozta a S. Sabinatemplom melletti Savelli-paliotát is. 1220 február 15-én vagy 16-án az első prior, Tancred vezetése mellett vonultak át a dominikánusok a San Sistoból a Santa Sabina melletti Savelli-palotába, amelyet a mai napig bírnak.

8 így tehát a Savelli-palotából S. Sabina-kolostorrá lett épület volt a rend első centruma és itt laktak a XIII. század folyamán Albertus Magnus, Szent Jácint, Pennafortei Rajmond, sőt itt élt maga a „doctor gentium", Aquinói Szent Tamás is. Itt lakott többek közt a rend hírneves liturgikusa és jogásza, az 1254. évi budai generális káptalanon generális magisterré választott Humbertus de Romanis is,

9 sőt talán itt élte le napjainak egy részét a Berthier által említett: „Le bienheureux Maurice de Hongrie", azaz magyarországi boldog Mór is.

10 A Santa Sabina-kolostorban kell tehát a dominikánusrend levéltárának kezdetét, megalakulását és csiráit keresnünk, mert hiszen már a XIII. században szrükségképen megindul a provinciákkal az írásbeli érintkezés, a levelezés, továbbá ekkor már a magister generális, meg a priorok is a rend tagjaival szemben oklevéladó fórumok, s az 1240. évi bolognai generális káptalan már azt is meghatározza, hogy 1843), mely a XX. kötet 185. skk. lapján fp: Domenico (S.) fondatore deli* ordine dei padri predicatori-ról, de a magyar provinciát egy szóval 6em említi. 8 Berthier: I. m. 147. 1. 8 Reichert: Litterae encvclicae magistrorum generalium (1233—1376), Róma, 1900. 15. 1. 10 Berthier: I. m. 317. 1.