Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Ila Bálint: Turul, 43. évf. (1929) / 347 - Ila Bálint: Mitteilungen des Österreichischen Instituts für Geschichtsforschung. XI. Ergänzungsbd. Innsbruck, 1929. / 347–349. o.

348 ISMERTETÉSEK levéltárügy újiászervezéséről készített és Sickelnek Helfert báró által személyes használatra átengedett kózirathoíz fűzött. Sickel jegyzeteiből meglátjuk töredékesen azt a küzdelmet, amelyet Sickel a levéltárügy érdekében folytatott. Két nagy cél lebegett szemei előtt: 1. A levéltárak élére tudományosan képzett, tehát az Institutban nevelődött ifjakat akart állítani, 2. a levéltárnokokat az eddigi kezelőszemélyzeti státusból a fogalmazói karba akarta soroztatni. Tervei, bár sikerült összehoznia erre a célra az első levéltári ankétot ós ügyének támogatására Arnethot, Helfert bárót és Zahnt is megnyerte, néhány szűkkeblű magas funkcionárius ellenzése miatt nem valósulhattak meg. Csaknem teljesen ismeretlen területre vezet bennünket Heuberger értekezése (Vandalische Reichskanzlei und Königsurkunden im Vergleich mit verwandten Einrichtungen und Erscheinungen). A megmaradt kevés adatból analógiával, a többi germán uralkodók hasonló intézményeit figyelembe Véve, szűri le eredményeit. Rámutat, hogy a vandáloknál az oklevél már a vándorlás korában is, legalább Spanyolországban, ismeretes volt. A karthágói udvarban már megállapítható állandó Írnokok (Schreiber) jelenléte, akiket csakhamar a rendes kancellária, vált fel és a titkos ügyek elintézésére a „Geheimschreiber" is feltűnik. Ismerteti ezután az oklevéladás módját és a ránkmaradt oklevelek kimerítő diplomatikáját adja. Bár úgyszólván: semmi adata sincs, az analógia alapján mégis felteszi, hogy kellett lenni valami kezdetleges regisztraturának, a levéltár pedig valószínűleg a kincstár égy részét képezte. A középkori kancelláriákkal és diplomatikával hárman is foglalkoznak e kötetben: Zatschek (Beiträge zur Kanzleigeschichte Lothars III.) III. Lothar császár, Martin (Zum Salzburger Urkuridenwesen des 13. Jahrhunderts) a salzburgi érsekek .kancelláriájával, . míg Voltelini (Die Fluchund ] Strafklauseln mitteralterlicher, Urkunden) a középkori oklevelek záradékában oly gyakori átok- és különböző büntetőklauzulák eredetét. vizsgálja. Megemlítünk két értekezést az újabbkori hivataltörténet köréből. J. Fischer (Die Neueinrichtung des inner österreichischen Kammerreferats in Wien im Jahre 1665—1666.) megismertet bennünket azzal a változással, amelyet a belsoausztriai kamarai referátumoknál valószínűleg I. Lipót léptetett életbe. Eddig ugyanis á Grácban székelő kamarának az* udvarnál ,referense volt, aki. külön audienciákon jelenne-