Levéltári Közlemények, 7. (1929)
Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Kossányi Béla: Archeion, I–III. évf. (1927–1928) / 326–330. o.
ISMERTETÉSEK 327 A levéltárügyi ügyosztály vezette a szomszédos államokkal folytatott levéltári revindikációs tárgyalásokat, az oroszokkal még a megszállás alatt, a többiekkel a felszabadulás után. A levéltárügyi ügyosztály kezdettől fogva szoros összeköttetést tartott fenn a szakemberekkel. A világháború befejezése után ezen kapcsolat kimélyítése végett külön levéltári tanácsot szerveztek. Ennek kezdeményezésére a levéltári ügykör 1922-ben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumból a miniszterelnökség hatáskörébe került át és ennek kebelében működik most is a levéltári főhatóság. 1918 után a lengyel levéltárügy megszervezésével kapcsolatban dolgozták ki az új levéltárak építésének programmját. 1925-re elkészült a nagyarányú tervezet, amikor a bekövetkezett pénzügyi válság egyelőre megakasztotta annak megvalósítását. — W. Lopacinski: „Az állami levéltárak Lengyelországban". Az 1927. évi január 1-i állapotnak megfelelően a tizenkilenc állami levéltárban őrzött iratanyag tagozódásáról, főbb csoportjairól ad áttekintést. — J. Siemienski: „A lengyel koronaország levéltárainak visszakövetelése". <— A lengyel levéltári anyag revindikációja tárgyában folytatott tárgyalások előkészítése tudományos vonatkozásban jelentős eredményekkel járt. A régi lengyel levéltárügy történetének számtalan, addig felderítetlen kérdése tisztázódott ezzel kapcsolatban. Minthogy a lengyel állami levéltárak anyagát az idők folyamán jelentős részében széthordták az idegen hatalmak, lengyel részről tudományos kutatások alapján mindenek előtt azok régi állagát kellett rekonstruálni. Siemienski az erre vonatkozó kutatásokat és tanulmányokat különösen az •orosz tárgyalásokkal kapcsolatban ismerteti részletesebben. A következő négy cikkben L. Bialkowski, W. Suchodolski az oroszokkal, E. Barwinski az Ausztriával, J. Stojanowski a Németországgal folytatott levéltári tárgyalások lefolyásáról számolnak be. — K. Konarski: „Az újkori lengyel levéltártan néhány problémája", A „levéltári egység" fogalmának •értelmezéséből indulván ki, mindenek előtt azt vizsgálja, hogy miképen tükröződik az vissza a levéltár iratanyagában. (Kancelláriai, a hatóság illetékességéből folyó egység, időbeli •és geográfiai kapcsolat stb.) Ezután bővebben foglalkozik azokkal a különböző eshetőségekkel, amelyek egyes hivatalok átszervezésével, illetve megszüntetésével kapcsolatban a regisztraturák eredeti egységének megbontását előidézhetik. A „provenientia elvének" magyarázatánál kiemeli, hogy a provenientia megállapításánál az iratnak nem a kancelláriai