Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kumorovitz Bernát Lajos: A leleszi konvent pecsételési és oklevéltaxa-lajstromai / 312–325. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 315 szerűség is, azért föltehetjük, hogy e töredékek első kísérletei a registrumvezetésnek; céljuk azonban még nem az oklevelek szövegének a megőrzése, hanem a taxák feljegyzése mellett esetleg a konvent neve alatt készült hamisítások könnyebb felismerése és megakadályozása.

2 A harmadik és negyedik lajstrom inkább gazdasági jellegű s csak középső részében sorol fel oklevéltaxákat. A többi négy registrum már tisztán taxalajstromnak látszik, de még ezek is kapcsolatba hozhatók a tulajdonképeni registrum okkal. E négy utolsó registrumtöredék ugyanis csaknem kizárólag kibocsátott procuratorialis és prohibitorialis okleveleket tartalmaz, ezek pedig sablonosságuknál fogva csak ritkán kerültek be a fassiók registrumaiba.

3 E megfontolás alapján tehát e lajstromokat — taxafeljegyzőszerepük mellett is — jogosan tekinthetjük a tulajdonképeni registrumok kiegészítőinek. Mivel a középkornak csaknem minden korszakából maradtak fenn ilyenek, azért feltehető, hogy vezetésük állandó és rendszeres lehetett. A két legrégibb lajstrom szöveget az alábbiakban a maguk teljességében közöljük, ami — eltekintve attól, hogy ezek a hiteleshelyek középkori ügykezelésébe oly jó betekintést nyújtanak — azért is indokolt, mert sok genealógiai és nyelvtörténeti adatot is tartalmaznak. Az ezekhez korban legközelebb álló harmadik jegyzéknek, amelynek legnagyobb része gazdasági jellegű feljegyzéseket tartalmaz, csak idevonatkozó részeit közöljük. Sajnos, a többi, — a XIV. és XV. sz. fordulójáról, a XV. sz. első feléből, illetve a XVI. sz. elejéről származó — registrum közlésétől helyszűke miatt el kellett tekintenünk. 1. 1355—56. E lajstrom mai alakjában 4 db 27X10.5 cm nagyságú papírlapból álló hosszúkás füzet.

4 Címéből kopottsága miatt 2 A közhatóságok a nekik gyanúsnak látszó okleveleket többnyire a kibocsátó fórumokhoz küldték s azok voltak kötelesek megállapítani a felmutatott okmány valódi vagy hamis voltát. A XIV. század végén még a lelesziek is emlékezetükre hagyatkoznak ilyen vizsgálatok alkalmával. Sokkal könnyebb volt ez az eljárás, ha registruma volt a konventnek. — V. ö. még Turul, 1928. évf. 37. 1. 627. jegyz. 3 1502-ben pl. a lajstromban felsoroltak közül csak három van meg az akkori protocoUumban. 4 Jászóvári Titkos Levéltár 287. sz. — Eredetileg 8 lapból állott, azonban, mivel csak az első négy telt meg, a többit később levágták. Az