Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: A Szent Domonkos-rend római központi levéltára : részletek a magyar dominikánus provincia múltjából / 1–30. o.

A SZENT DOMONKOS-REND RÓMAI KÖZPONTI LEVÉLTÁRA 23 Legnevezetesebb az 1507. évi papiai generale capitulumnak a budai egyetemet illető az a rendkívül érdekes határozata, melyet érdemesnek tartunk szó ezerint közölni: „Approbamus stúdium Budense ad instar studii Bononiensis, dantes regenti et priori auctoritatem lectiones philosophiae et logicae committendi ad disponendum de horis ad legendumt, et quod conventus Budensis teneatur vestire officiales studii. Lecturas fratris Valentini Leonini praesentati Parisiensis, Jacobi Uberti, Alphonsi Rizii, GuiÜelmi Galli, Joannis Jolicii, Joannis de Rosa, Ang^li Scaymoil et Hervei Claudi.' Íme tehát, a budai egyetemnek bolognai mintára való működését a generale eapitulum, azaz mássz óval maga a Tend is elismeri, itt ekkor bölcsészeti és logikai előadásiok is tartatnak, az egyetem tiszti személyzetét a budai konvent tartozik ruházni és az előadói kart a hírneves párisi egyetem professzori karából egészítik ki azok közül, akik Párishan „in magnis scolis" vagy „in parvis scolis" tanítottak. Alphonsus ítiziusról tudjuk pl., hogy 1501-ben Parisban „in magnis scolis extraneis" a sentenciákat adta elő, Guilielmus Gallus 1505-ben Parisban „pro intraneis légit sentencias in magnis scolis", Jolicius János 1501-ben ugyanitt Petrus de Verti mellé volt beosztva „ad legendum secundum bibliám" a burgundi natió-nak. Joannes de Rosa és Herveus Claudus 1505-ben szintén Parisban „in parvis scolis" tanítottak.

3

' Egyszerre nyolc előadó tanár érkezett ekkor Parisból Budára, ami a budai stúdium generálé hatalmas volta mellett is bizonyít. 1511 május 23-án a rend generálisa, aki ekkor a magyar történelemből is jól ismert Gaetai de Vio Tamás volt (aki 1523/24-ben mint pápai legátus Magyarországon működött),

32 egy 10 pontból álló rendeletben szabályozta a 31 Quetif Jakab és Echard Jakab: Scriptoreg ordinis praedicatorum tecensiti, notisque Mstoricis et critieis illustrati stb. Paris, 1719. II. köt., 26. 1.; IV. köt., 19. és 49. 11. 32 De Vio Ferenc és De Sieri Izabella fia Jakab (Tamás) 1469 febr. 20-án Geatában született. 16 éves korában a Szent Domonkos rendjébe lépett, ahol a Tamás nevet kapta. Nápolyban filozófiát, Bolognában teológiát tanult és 23 éves korában már tanár volt Páduában. 1500-ban a rend prccuratora és Rómában a Minervában professzor, 1508-ban pedig vikárius, majd generális lett. Rendkívül tudós, képzett ember volt, aki batalmas irodalmi működést fejtett ki. Műveinek száma 114, ebből 12 nyomtatásban is megjelent. Még Magyarországon léte alatt is dolgozott és a: Peccatorum Summula című, Rómában 1525-ben megjelent munkáját a «olophon szerint Pozsonyban fejezte be. („Inter Hungaricae legationis