Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Lukcsics Pál: A gróf Zichy-család zsélyi nemzetségi levéltára / 193–230. o.

218 DR. LUKCSICS PÁL Expeditiones \Capitulares

. Fase, 172—174. A grófi család ama törekvésének, hogy a XVIII. század folyamán birtokukban levő falvakra és pusztákra vonatkozó régebbi okmányokat összegyűjtsék, eredménye a fenti cím alá sorolt és az 1779—1785 között könyvalakban készült káptalani és konventi oklevélátírások. A szombathelyi káptalan 5, a győri 9, a veszprémi 4, az esztergomi káptalan 2, a zalavári konvent 1 könyvben foglalta össze a Zichy-féle birtokokról szóló oklevelek másolatát. Külön fasciculust tesz ki Hont megyének a Divényi-uradalmat illető kiadványai, és külön másikat az egyéb többi konventek, káptalanok idevonatkozó másolatai. Divényi senioratus. Miután >a divényi uradalom, melynek birtokai Nógrád ós Hont megyére terjedtek ki, Balassa Imre báró hűtlenségi bűne miatt a m. kir. koronára szállott, a Zichy-vagyon ez újabb szerzeménnyel is szaporodhatott. 1686-ban királyi adományozás útján, 53.000 forint kamarai illeték lefizetésének kötelezettségével gróf Zichy I. István kezébe került. Ez uradalomból 1687 január 7-én kelt végrendelete által I. István, második nejétől, Várkonyi Amadé Magdolnától született I. Ádám részére elsőszülöttséget (maioratus) s az elsőszülöttek (majoresco) történhető kihalása esetére pedig a grófi család fiága részére idősbfiséget (senioratus) alapított. A divényi senioratust utána fia, I. Ádám (1693—1701), majd érmek fia, I. Károly (1701—1741-ig) bírta. Ez utóbbinak figyermeke nem lévén, a majorátus István gróf rendelete értelmében senioratuseá lett és mint ilyen I. Imrére, I. Pál grófnak és Károlyi Katalinnak legidősebb fiára (szül. 1670 márc. 14), mint a grófi család azon időben legidősbjére szállt. Halála (1746 jún. 29-én) után I. Ferenc győri püspök (1700—1783) lépett örökébe. Emiatt azonban őt, az alapító I. István végrendeletét az idősb fiágra értelmező II. János perrel támadta meg: azonban II. János pervesztes lett, mert az 1749-ben e perben hozott kir. táblai ítélet és 1750-ik évben hozott hétszemélyes táblai ítélet I. Imre háborítatlan birtoklásának és I. István végrendeletének helyesebb értelmezése alapján kimondotta, hogy a divényi maioratus idősbfiseggé (senioratussá) vált. Az uradalom kezelési szabályzata, mely I. Ferenc győri püspök senioratussága alatt állapíttatott meg, kevés változással a világháború végéig érvényben