Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története II. : a szervező és a titkos utasítás gyakorlati eredményei / 155–192. o.

A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 187 a felette csekély eredménnyel járó lajstromozás tökéletlensége jellemzik. Míg a helytelen alapelv a hivatalos, iratoknak szervesen fejlődött sorozatait inkább csak megbontással fenyegette, de azokat ezideig nagyobb mértékben még meg nem csonkította, addig a gyűjtés és lajstromozás lelkiismeretlen végrehajtása valóban nagy kárt okozott a levéltárnak: sok iratsorozat és gyűjtemény, noha a levéltárban lett volna a helye, azon kívül maradt, az új lajstromoknak pedig alig lehetett hasznát venni. A téves elméleti felfogást a levéltár igazgatója sohasem helytelenítette, még akkor sem, amikor annak veszedelmes voltát a vizsgálatot végző kamarai tanácsosok világosan kifejtették, az anyag összegyűjtése és lajstromozása körül elkövetett hibák és mulasztások pedig éppen az ő lelkiismeretlensége miatt történtek. Mindezeket a bajokat, amelyekért a levéltár igazgatója méltán megérdemelte volna, hogy állásából eltávolítsák, a kamara nem tudta elhárítani, hiszen — talán részben saját hibájából is — Ribiccsel szemben sohasem érte el azt, hogy levéltárának sorsát irányíthassa és a benne végzett munkát ellenőrizhesse. Ribics e független, semmi által meg nem ingatható, kiváltságos helyzetét, amellyel — bátran mondhatni — a levéltár kárára egészen élte fogytáig visszaélt, egyedül a titkos utasításnak, vagy szabatosan mondva: az okleveleknek annak értelmében történt eltulajdonításának köszönhette. Ily módon tehát ama huszonnégy oklevél, amellyel a bécsi házi levéltár anyaga jogtalan úton gyarapodott, volt végső oka minden bajnak, amely a kamarai levéltárt az első tíz esztendőben érte. Bár az e korszakban összegyűjtött iratanyag a későbbi esztendők folyamán nem egy ízben lényegesen gyarapodott és kiegészült, úgyszintén! az ugyanabban az időben készült lajstromok is — miután a lajstromozás módja utóbb igen tökéletes szabályozást nyert — újabbakkal pótoltattak, vagyis a levéltár nem sok esztendővel Ribics halála után lényegesen átalakult, az ő igazgatósága mégis maradandó nyomokat hagyott. Az a körülmény ugyanis, hogy az összes írásokat, urbáriumokat és becsléseket az oklevelektől és iratoktól elkülönített csoportban lajstromozták, alkalmat adott a kamarai levéltár két — mondhatni ma már közismert — Neo-Regestrata Acta és Urbaria et Conscriptiones című, értékes gyűjteménye megalakulására. Ribics igazgatóságának ez az egyetlen pozitív eredménye és ez is csak mulasztásnak, a szervező-utasítás rendezési terve figyelmen kívül Levéltári Közlemények 13