Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története II. : a szervező és a titkos utasítás gyakorlati eredményei / 155–192. o.

180 DR. HERZOG JÓZSEF Kákonyi-féle jegyzék elkészülte után, 1755 július hó legelején királyi leirattal Ribicsre bízatott.

39 Ha tehát ő közel kilenc esztendő eltelte után a Kákonyi-féle jegyzéket változatlanul bemutatja, ezáltal nemcsak gyanút kelthetett, hanem önmagával isi ellentétbe jutott volna, hiszen saját állítása szerint az iratok kiválasztásán és jegyzékelésén még az utóbbi időben; is dolgozott. Viszont a régi jegyzéket egészen mellőzni mégsem lehetett, mivel nemcsak a benne foglalt iratok voltak kétségtelenül olyan tartalmúak, hogy azokat a törvénycikkek értelmében a nádor kezeihez ki kellett szolgáltatni, hanem a régi jegyzéket — amiről már szintén volt szó — mind a kamara elnöke és tanácsa, mind pedig a nádor ismerte. De Ribics ügyessége e nehézségen is győzedelmeskedett. Bár az iratkiválasztásról intézkedő királyi leiratok és a szervező utasításnak 16. pontja kifejezetten csak egy jegyzék készítését rendelték el, a levéltár igazgatója mégis kettőt készített. Az első jegyzék nem volt egyéb, mint az 1755. évi Kákonyi-félének átalakítása lényegtelen toldással, de lényeges kihagyással, valamint az egyes tételek sorrendjének és szövegének megváltoztatásával. Benne Ribics vakmerő módon kilenc olyan oklevelet is meghagyott, amelyeket időközben a bécsi házi levéltár részére eltulajdonított.

60 A második jegyzékben foglalt, harmincegy csomóban csoportosított iratok a Kákonyi-féle jegyzékben egyáltalában nem fordulnak elő. Ezek túlnyomó részben Wesselényi Ferenc füleki kapitány, majd felsőmagyarországi főkapitány és utóbb nádor levéltárából valók, t. i. a királytól, a hadi, valamint a titkos tanácstól hozzá intézett leiratok és levelek, úgyszintén jelentések és fogalmazványok. A második .jegyzékben ezeken kívül még az alaghi Bekény Menyhért országbíróhoz és Széchy Györgyhöz, ennek özvegyéhez. Drugeth Máriához ós Széchy Mihályhoz országos ügyekben intézett királyi leiratok, úgyszintén gróf Eszterházy Miklós nádornak a király elé terjesztett véleményei is fel voltak véve, egyszóval csupa olyan irat, amelynek a törvény értelmében az ország levéltárában lett volna a helye. A magyar kamara tanácsának 1762 május 11-i ülésén 50 U. o.; Offic. Archivi R.-H. Cam., Acta dornest, mise. fasc. 1. (Kákonyi jegyzékein olvasható feljegyzések.) — Cam. Hung., Ben. res. 1755 június 5. 60 Ezek az oklevelek a Ribics által eltulajdonított oklevelek jegyzékében (lásd Függelék III.) a 10., 12., 14. (4 darab), 15—17. sorszámok alatt vannak felvéve.