Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története II. : a szervező és a titkos utasítás gyakorlati eredményei / 155–192. o.

A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 179' hogy az utóbbi nem is térhetett ki a jegyzék elkészítése és bemutatása elől. Ribics természetesen előre is jól tudta, hogy az ország levéltára a Kákonyi készítette és a nádor előtt ismeretes jegyzékbe foglalt okleveleket és iratokat az általa elkövetett eltulajdonítás miatt — legalább részben — sohasem kaphatja meg. Ezért ismét jó előre biztosította magát, hogy őt gyanú ne érhesse. Ezt a célt tartva szem előtt, a kamara elnökének, amikor tőle az előbb említett szóbeli utasítást kapta, bejelentette, hogy a kamarai levéltárban nemcsak az ország levéltárát megillető iratok vannak, hanem ugyanott Nádasdy Tamásnak és Wesselényi Ferencnek egy-egy, Eszterházy Miklósnak pedig két, eredeti, nádori leveleskönyve őriztetik, amelyeknek helye a nádori levéltárban volna.

57 E jelentése alapján a vele kevéssel utóbb a nádor megbízásából megbeszélést folytató Balogh László helytartótanácsossal, a nádor felügyelete alatt álló két, t. L az országos és a nádori levéltár levéltárnokával nemcsak azt közölhette, hogy az ország levéltárának a Thurzó-levéltárból átadandó iratok már ki vannak választva és a kamarai levéltárból átadandók jegyzéke néhány napon belül elkészül, hanem azt is, hogy a kamarai levéltár négy eredeti nádlori leveleskönyvet őriz és ezeknek a nádori levéltár részére való lemásolása a kamara elnökének parancsára már meg is kezdetett.

58 Ezzel az ügyes fogással Ribics nemcsak elhárította magáról á gyanút, hogy neki a bécsi kamarának ez ügyben utóbb tanúsított viselkedésében valami része lehetett, hanem még azt a látszatot is keltette, mintha ő nemcsak az országos, hanem a nádori levéltár anyagának gyarapodását is szívem viselte volna. Ez az ügyeskedés mindenesetre jó volt arra, hoigy Ribics a bekövetkezendők miatt netán felmerülő gyanút magáról elhárítsa, de szorult helyzetén nem segített, hiszen az átadandó iratok jegyzékét a tanácsnak s általa Grassalkovichnak mégis csak be kellett mutatni. A régi, 1755-ben készült jegyzékben foglalt iratok közül — amint ez már említtetett — Ribics utóbb több oklevelet eltulajdonított. Ezért nem volt ajánlatos, hogy azt eredeti alakjában, amint Kákonyi készítette, a tanácsnak bemutassa. Ehhez járult még, hogy a nádor kezéhez kiadandó iratok jegyzékének összeállítása körülbelül három hónappal a 67 U. o.; Offic. Arch. R.-H. Cam., Decretationes camerales 1762. Apr. no 187. 58 U. o.; Arch. Palai; Lad. 5. fasc. 5. no 159.