Levéltári Közlemények, 7. (1929)
Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története II. : a szervező és a titkos utasítás gyakorlati eredményei / 155–192. o.
A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 173 Az intézményes megoldás, amelyre Grassalkovich a magyar kamarát 1760 november legelején utasította 37 és amely egyébiránt abban az esetben is helyénvaló és célszerű volt, ha utóbb mégis sikerült volna Ribicset az igazgatóságtól eltávolítani, a kamara elnökének kiváló éleslátásáról tanúskodik. A szervező utasítás 15. pontja ugyanis, annak második, Grassalkovich tiltakozása után kiadott szövegezésében a levéltár igazgatóját kifejezetten arra kötelezte, hogy a magyar kamarai elnök és tanács rendelkezéseinek mindenben eleget tegyen. Grassalkovich tehát, hogy a levéltári munka renldjét arra az esetre is biztosítsa, ha Ribics a levéltár igazgatói állásában megmarad, utasította a kamara tanácsát, hogy a vizsgáló bizottsággal ennek jegyzökönyve alapján —• amelynek összes megállapításait és javaslatait dicsérettel helyeselte — pótutasítást dolgoztasson ki és ezt abban az alakban, amelyben a tanács utóbb jóváhagyja, saját hatáskörében adja ki a levéltár igazgatója részére. Ugyanebben a levelében a királynőnek a levéltár állapotáról teendő jelentés, valamint a személyzetszaporítás ügyében is adott utasításokon kívül, ugyancsak a bizottság javaslatának elfogadásával, a minden esztendő elején: és közepén tartandó levéltári vizsgálat megejtésével Török Ferenc és Cotthman Antal tanácsosokat bízta meg. A tanács intézkedésére a bizottság még ugyanazon hónap második felében letárgyalta a pótutasítást és a levéltár állapotáról adandó jelentést, úgyhogy mindkettő a következő 1761. év legelején el is készült. A pótutasítás hét pontba sűrítve magában, foglalta a bizottságnak az iratok elhelyezésére, a lajstromozásnál követendő eljárásra, a hiányoknak a régi lajstromok alapján leendő megállapítására, a levéltár pecsétjének őrzésére és végül az évente kétszer megejtendő felülvizsgálatra vonatkozó javaslatait. Ezt a pótutasítást Grassalkovich rendelkezése szerint a tanácsnak kellett volna Ribics részére kiadni, a királynőhöz a levéltár állapotáról teendő jelentéséhez pedig a vizsgáló bizottság jegyzőkönyvével együtt csak „nagyobb világosság" okáért mellékelni. A tanács azonban, bár elnökének utasításait a levéltári ügymens et voluntas apprime nóta sit, quod antelatum dominum Ribics, dum a praegeata hic Viennae professura avocabatur, proprio motu resolutum, et commendatione ineuper Königseggiana (quao tenacissime adhue Majestatis suae memóriáé inhaerere videtur) condam singulariter suffultum. a dírectoratu dimittere nolit; ... neutiquam praesummere possim mediante referada projectatam dimissionem suae Majestati proponere...*' 37 U. o.; Litt, praes. Grassalkovich 1760. nov. 1. 12*
