Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története II. : a szervező és a titkos utasítás gyakorlati eredményei / 155–192. o.

168 DR. HERZOG JÓZSEF név szerint Philippovics Ádám lajstromozó és Benyovszky István kancellista — betűrendeben,, a harmadik, Mokoss József lajstromozó pedig a csomók és darabok száma szerint vezette be a könyvekbe, vagyis két tisztviselő csak mutatókat, egy pedig csak lajstromkönyvet készített. A megejtett vizsgálat alapján a bizottság nemcsak a megállapított bajok orvoslására tett legnagyobbrészt igen célszerű javaslatokat, hanem az iratok természetének közvetlen szemléletéből kiindulva, oly elvi megállapításra is jutott, amely a levéltár kialakulására és fejlődésére kedvező befolyást gyakorolt. A szervező-utasítás szerint az irat tartalma minden egyes esetben nemcsak azt határozta meg, hogy az a levéltárba helyezendő-e vagy régi helyén meghagyandó, hanem az időrend mellett elsősorban ugyancsak a tartalom jelölte ki az egyetlen nagy gyűjteményként elgondolt levéltáron belül annak helyét is. A bizottság ezt a tartalmi elvet, amelynek megvalósítása által egy, a kincstár érdekeit tökéletsen szolgáló nagy levéltári gyűjteményt akartak alkotni, teljesen elhibázottnak tartotta, mivel világosan felismerte, hogy az a valóságban éppen az ellenkező eredményre vezetne: végrehajtása a kamarai hivatalos iratok sorozataiban oly nagy zavart okozna, hogy emiatt az ügymenet egész rendje megbomlana. Éppen ezért teljesen helyeselte a magyar kamara tanácsának azt a rendelkezését, amely a szervezőutasítás alapgondolata, a tartalmi elv helyébe a tízéves korhatárt tette és ezzel a levéltár egész belső szervezetét — legalább elméletileg —- megváltoztatta. A korhatár ugyanis nemcsak a levéltárban őrzött iratanyag elhatárolásánál okozott lényeges változást, amennyiben a hivatalos iratok sorozataiban levő, de tíz évnél újabb birtokjogi iratok a levéltáron kívül maradtak, ellenben ez iratsorozatoknak tíz évnél régibb részei egész terjedelmükben adattak át a levéltárnak megőrzés végett, hanem ebből következőleg ugyancsak lényegesen módloisult az újonnan lajstromozandó gyűjtemény megalkotásánál követendő eljárás is, amiről utóbb bővebben leszi szó. A megállapított bajok kiküszöbölése, elsősorban a levéltár állagának hiánytalan megóvása céljából a bizottság azt javasolta, hogy a fontosabb, így az újonnan lajstromozott iratok is a tűzbiztos szobákban helyeztessenek el, a lajstromozatlan iratok pedig az igazgató dolgozószobájában zár alatt tartassanak és csak sorszámozva, írásbeli feljegyzés.