Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története II. : a szervező és a titkos utasítás gyakorlati eredményei / 155–192. o.

160 DR. HERZOG JÓZSEF ú. n. Liber Viridis-ben állítólag lajstromozott és egy harmadik, jegyzék nélkül való és kilencven csomót kitevő gyűjtemény. Ugyancsak e csoportba tartozik az urbárium oknak, összeírásoknak és becsléseknek betűrend s ezen belül számok szerint rendezett, lajstrommal ellátott gyűjteménye, amelyben körülbelül hatszáz darab volt, valamint egy ugyanilyen természetű összeírásokból álló, tekintélyes mennyiségű, de teljesen rendezetlen irathalmaz. Az iratanyagnak ily módon történt összegyűjtése, mivel ez Pozsonyban Ribics tudtával, Kassán pedig kizáróan ő általa történt, biztos alapot ad annak megítélésére, hogy a levéltár első igazgatója e fontos teendőjét azzal a körültekintéssel és lelkiismeretességgel végezte-e, amely mindenképen szükséges volt ahhoz, hogy a kincstár szempontjából értékes iratokat magában foglaló minden sorozat és gyűjtemény a levéltárba szállíttassák be és ezáltal a tervezett nagyszabású levéltári gyűjtemény alapfeltétele biztosíttassák. Az összegyűjtésnél a magyar kamarai fogalmazványok sorozatára vonatkozóan Pozsonyban történt mulasztásról már előbb volt szó. A Kassáról beszállított iratoknál hasonló, de sokkal nagyobb mulasztások történtek. Ugyanis a szepesi kamara, utóbb igazgatóság hivatalos irataiból nemcsak a pozsonyi kamara rendeleteinek terjedelmes, hanem az előbb említett hatóság fogalmazványainak szintén igen tekintélyes mennyiségű sorozata is Kassán maradt. Az utóbbinak a beszállított anyagból való kihagyása annál feltűnőbb, sőt szinte érthetetlen is, mivel Ribics azokat a leveleskönyveket, amelyekbe a fogalmazványoknak egy kis részét, t. i. az 1567-től 1619-ig Bécsbe küldött előterjesztésekéit bemásolták, Pozsonyba vitette. E sorozatokon kívül ugyancsak Kassán maradt a rovásadó-összeírás oknak az a terjedelmes, 1567-től 1619-ig terjedő része is, amelyet az ottani latin számvevőségnél őriztek,

13 valamint egy igen nagy mennyiségű iratanyag — kerekszámban ötödfélezer darab, közöttük nem egy középkori oklevél —, amely utóbb az iroda, az irattár és a számvevőség mellett levő bolthajtásos szobákból került elő és az lítása iránt a magyar kamara már a levéltár megszervezése előtt 1753-ban javaslatot tett. (U. o., Exp. cam. 1753. Oct. Aug. 27.) — A gyűjteménynek eredeti, füzetekből álló lajstromait (U. o., Elenehi fasc. 4.) annak 1756-ban a levéltár részére történt átvételekor, a levéltár igazgatóját akkor helyettesítő Cotthman kamarai tanácsos két vastag kötetbe másoltatta. (U. o., Elenehi fasc. 24.) 13 Orsz. Ltár; Admin. Scepus., Litt, camerae Poson. 1767. jau. 23. — Officium Archivi R. H. Cameralis, Decr. cam. 1767. szept. 4.