Levéltári Közlemények, 7. (1929)
Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Kossányi Béla: Matunák, Michal: Z dejin slobodného a hlavného banského mesta Kremnice. (Körmöcbánya szabad és főbányaváros történetéből) Körmöcbánya, 1928. / 143–145. o.
144 ISMERTETÉSEK rendbentartásával azonban a város akkori vezetősége vajmi keveset törődött. E hanyagság az idők során nagyon megbosszulta magát, mert a várost a XVI. század folyamán a Csepely Mihállyal, Dócziakkal, Róvayakkal és másokkal folytatott pereskedések alkalmával annak következtében, hogy a levéltárban több esetben; nem tudták feltalálni a város igazát bizonyító írásokat, nem egyszer igen nagy anyagi károsodás érte. Matunák szerint nem utolsó sorban ez lehetett az oka annak, hogy a XVII. század elején a város önálló regisztrátori hivatalt szervezett, amelynek feladatává tette a városi levéltár anyagának rendbehozatalát. 1608-ban fogott hozzá először ehhez a munkához egy Penter nevű regisztrátor és bár jóllehet ettől az időtől 1 kezdve ezt a hivatalt azután kisebb megszakításoktól eltekintve mindig betöltötték, a levéltárban az egész XVII. századi folyamán alig változott meg a helyzet. Matunák sok jellemző adatot közöl erre nézve, többek között egy 1698-i kamarai biztosi jelentést, amely a lehető legsiralmasabb állapotban tünteti fel a levéltár akkori állapotát. Végigtekintve a regisztrátorok névsorán, ez áldatlan viszonyoknak, úgy látszik, főleg az volt az oka, hogy e hivatalnokok legnagyobb része a később elért magasabb állások felé való törekvésében vagy a több esetben egyidejűleg viselt jegyzői tisztség mellett a levéltárnokságot csak mellékes, átmeneti foglalkozásnak tekintette és így e hivatal teendőinek ellátásával nem sokat törődött. Nem állván be lényeges javulás e tekintetben a XVIII. század első felében sem, 1766-ban maga a m. kir. udvari kamara fogott hozzá terős kézzel a rendcsináláshoz. Szigorúan megparancsolta a városi tanácsnak, hogy ezentúl háromhavonként tegyen neki jelentést a regisztrátor levéltárrendezési munkálatainak előrehaladásáról, illetve az ezt netán hátráltató körülményekről. Annak ellenére, hogy a kamara ezekután többízben is ellenőrizte a levéltár rendbehozatalára vonatkozó parancsainak végrehajtását, az igazi rendszeres munka a levéltárban csak a XIX. század első felében indult meg, amikor is Blászy Dániel és Ludvigh Ignác, azután pedig e század második felében Krizko Pál nevéhez fűződnek e téren hervadhatatlan; érdemek. Az ő levéltárnokságuk alatt készültek el a levéltár mai, egészen 1750-ig terjedő részletes inventáriumai is. Az 1490—1699. éveket felölelő terjedelmes általános index Krizko Pál fáradhatatlan buzgalmának eredménye. A szerző ezekután egészen napjainkig folytatván a levéltárral kapcsolatos események ismertetését, dolgozatának