Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szabó István: A Debreceni Kereskedő Társulat levéltára / 121–126. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 123 ság vezetésére gazdák (gondviselők) és tizedesek választását 1695-ben Dobozy István városi főbíró és a tanács rendelte el.

8 A feljegyzés megbízhatóságát az a körülmény támogatja, hogy a társaság létezésére és működésére annakelőtte valóban nem merül fel adat,

9 ami azonban még mindig nem zárja ki, hogy a XV—XVII. századokban már jelentékeny szerepet játszó debreceni kalmárok ne alkottak volna — mindenesetre a zárt testületi forma néllkül — valamilyen lazább közösséget. Egyébként nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy ezidőben a debreceni kereskedők legizmosabb rétegét a sőregyüjtők, ló- és ökörkereskedők képezték, akik azonban nem tartoztak a Kalmár Társasághoz s külön céhtestületet később sem állítottak fel. A Kereskedő Társulat mint a Kalmár Társasag tényleges és jogi utódja, birtokában tartotta a társaság ügykezelési iratait tartalmazó levéltárat. Ez a levéltár egy évtizeddel ezelőtt a megsemmisítéssel csaknem felérő megcsonkításnak esett áldozatul s a veszteség, mely ezáltal gazdaságtörténetírásunkat érte, annál érzékenyebb, mert az anyag még feldolgozatlan volt. Nemcsak a Társaság, vesztette el megiratlan; s most már valószínűleg annak is maradó történelmié kútfőit, de jelentékeny mértékben az alföldi városok sajátos viszonyok között kialakult XVIII—

XIX. századi kereskedelme is. A levéltár a világháborúig a Társulat székházában, „egy díszes és erre a célra beépített helyiségben" volt elhelyezve. A helyiségnek a háború alatt történt elrekvirálása után, az iratok többszöri költöztetés után a pincébe kerültek. Itt érte azután a pusztulás a forradalom és a román megszállás szomorú napjaiban. A pusztulásból megmentett csekély töredéket a Társulat, jelenlegi főtitkárának kezdeményezésére, a városi múzeumban helyezte el. A Társulat kezelésében csupán a legújabb, általában az 1890-es évek óta keletkezett iratok maradtak.

10 8 Ugyanebben a könyvben a társaság számadásai 1695-ig visszamenőleg megtalálhatók, — kétségtelenül utólag, vagyis a könyv felfektetésekor készített tisztázatban. 9 Szűcs István a Caraffa-járás idejéből (1685—1686) 16 önálló céhtársulatot mutat ki; kalmárcéh ekkor még nincs. (Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme. II. köt., 641. old.) 10 A levéltár sorsára vonatkozó adatokat a Társulat jelenlegi főtitkárának, Gaszner Gézának hozzám intézett szíves levélbeli közléséből merítettem. Ö írja: ... „A háború utáni időkben részben menekültek, részben beköltözködlők kerültek a szomszédos (t. i. a levéltárral szomszédos)