Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gál István: Szabolcsvármegyei községek iratai / 117–121. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 119 vonatkozó oklevelekről (1411—1772). A másolatokban a következő helységek említvék: a zemplénmegyei Márk, Háska, Dobroka, F'athus, Kamonya, Zelepka, Petrik, Kotan, az ungmeayei Hradista, a szatmármegyei Bezre, Tassán Elk, Bochod és a szabolcsmegyei Buttyka, Huge (ma Hugyaj), Cráva, Félegyház. 27. A Kállay-család pere Kalló városával (1808—1820). * Nyírbátorban: 1. I. Károly király kiváltságlevele Báthori Bereck comes üai: János, András ós Miklós részére, amelyben nevezetteknek azt a kiváltságot adományozza, hogy a Domahidán és Kocsordon keresztül haladó kereskedők, különösen pedig a szatmáriak és szatmárnémetiek kötelesek minden árujukkal először Bátorba menni, ott kereskedni s csak azután mehetnek egyebüvé (1332). 2. Piriesei határjárásról szóló oklevél (1406). 3. A nagyváradi káptalannak rongált állapotban levő oklevele (1426). 4. II. Ulászló királynak az 1 .) alatti kiváltságot megerősítő kiváltságlevele (1512., rongált). 5. János király kiváltságlevele Báthori Bertalan és atyafiai részére (1537). 6. Bátor kérvénye Báthori Zsigmondhoz (1600). 7. Bihar vármegye tanúsítványa a Báthori Gábor által Bátor városának adott kiváltságokról (1608). 8. Gróf Forgács Zsigmond oltalomlevele (1614). 9. Gróf Strassoldo tábornok nyíltparancsa, hogy a császári hadsereg Bátort törvénytelen rekvirálásokkal ne háborgassa (1616). 10. Gróf Forgács Zsigmond nyíltparancsa, hogy Bátornak Károly királytól nyert kiváltságai tiszteletben tartassanak (1617). 11. II. Mátyás királynak Bátor kiváltságait megerősítő kiváltságlevele (1618). 12. Gróf Forgács Zsigmond oltalomlevele (1619). 13. A nyitrai káptalan; átírólevele a 12. alattiról (1619). 14. A váradi káptalan két rendbeli átírólevele Bátornak 1553. évi, Báthori Andrástól nyert oltalomleveléről és II. Mátyás királynak 11. alatti kiváltságleveléről (1620). 15. I. Rákóczi György oltalomlevele (1631). 16. Horváth iLőrincné adóslevele (1637).