Levéltári Közlemények, 7. (1929)
Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: A Szent Domonkos-rend római központi levéltára : részletek a magyar dominikánus provincia múltjából / 1–30. o.
A SZENT DOMONKOS-REND RÓMAI KÖZPONTI LEVÉLTÁRA 1 ] vannak jelölve. Hivatkozások alkalmával tehát pl.: a IV. széria X. kötetének y lapszámát, vagy a XIV. széria Ddd. kötetének x lapszámát, vagy az I. széria x csomójának y számú darabját, vagy a XIII. széria 164 B. csomójának valamelyik darabját idézzük vagy szám, vagy pedig ha ilyen nincsen, dátum szerint. A fent felsorolt gyűjtemények közül magyar vonatkozású anyagot találunk mindjárt az I. szériában a pápai bullák közt, melyeknek nagy része azonban nyomtatásban is megjelent. A magyar történelem, főleg pedig az egyház-, egyházi jog- és művelődéstörténelem szempontjából rendkívül, mondhatnám aláhúZ'Oittan, értékes és gazdag a IV. számú gyűjtemény, mely a dominikánus rend generalátusa központi regisztratúra könyveit foglalja magában és amely kötetekben 2474-től kezdve a magyar dominikánus provincia külső és belső életének majdnem minden mozzanatát rögzítve találjuk. Szinte élni és működni látjuk az egykori hatalmas és izmos magyar dominikánus provinciát, ha e kötetekben a reánk vonatkozó rendkívül becses feljegyzéseket, regesztákat olvasgatjuk. A levéltár összes gyűjteményei között tehát ez az, amely reánk magyarokra nézve a legrégibb és legbecsesebb anyagot tartalmazza és talán nem is egészen túlzás, ha azt állítjuk, hogy e kötetekben chronologiai rendbe szedve megtaláljuk a magyar dominikánus provincia történetét. 22 A IV. szérián kívül a XIII. szériában, s ennek különösen 164/B. csomójában találunk sok, a magyar provinciára vonatkozó levelet és jelentést, továbbá magyar vonatkozású anyag van még a XIV. széria főleg Aaa. és Ddd., továbbá GGg.; QQ, és Y köteteiben és csomóiban. Meg kell itt említenem azt is, hogy a római dominikánus levéltár egy töredéke valami úton-módon a Vatikánba 22 E sorok írója szerencsés volt a római dominikánus-levéltárban hónapokon át dolgozhatni, s annak magyar vonatkozású anyagát szinte mind felkutatta s lemásolta. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy Szent Domonkos rendje főtisztelendő generálisának, továbbá főtisztelendő P. Szabó-Szádok o. P. úrnak, a római dominikánus Angelicum-egyetem volt rectorárak, azután kedves rokonomnak: P. váradi Haynal Andrásnak o. P., a római dominikánus központi rendház sok éven át volt tagjának, jelenleg a gráci dominikánus teológia professzorának hálás és szívbő 1 jövő köszönetet mondjak, hogy a római központi levéltár használatát mindenképen lehetővé tették, sőt szívesek voltak elősegíteni azt is, hogy a bécsi dominikánus rendház nagybecsű levéltárát használhattam.
