Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Mályusz Elemér: A horvát kérdés története és irományai a rendi állam korában. Az irományokat kiadta és a bevezető tanulmányt írta Miskolczy Gyula. I–II. kötet. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) Budapest, 1927–1928. / 333–337. o.

ISMERTETÉSEK 333 *>zigillográfiát is kutatása körébe. Kissé rendszertelenül váltogatják egymást benne régi szláv oklevelek regesztaival alig félszázados magánlevelek, elméleti hozzászólások szakkérdésekhez, apró egyháztörténeti, sőt nyelvtörténeti adatok feldolgozásai. Igen becses anyag azonban az eddig kezünkbe került kötetekben az egyes tartományi levéltári felügyelők hivatalos beszámolása az új területeken átvett közlevéltárak sorsáról. Megállapításaikra legközelebb bővebben visszatérünk. A folyóiratnak természetszerűleg sok magyar vonatkozású közleménye is van. Erdélyi munkatársai Lupas János, Metes István, aki Kolozsvár város történetének oláh vonatkozásait kutatgatja, Minea Illés, (Báthory Gábor és Apaffy Mihály összeköttetései a vajdaságokkal, Űj adatok a XVII. századbeli moldvai katholikus térítéshez), Motogna Viktor, Paclisanu Zenobius, (Sinkai krónikája a cenzurán), Pópa Traján (Sinkai pere és kiszabadulása a börtönből), Popescu M. (Báthory Zsigmond pecsétje, Üj adatok Hóra, Kloska és Krisánról). Van egy magyar munkatársa is, a budapesti Veress Endre dr., akinek igen értékes tanulmánya szól a régi erdélyi oláh nyomtatványokról (1744—1848). Ezeket a királyi, gubernális stb. rendeleteket, amelyek a latin, magyar és német szöveg mellett oláhul is megjelentek, nyelvtörténeti szempontból még senki nem dolgozta fel. . G. A horvát kérdés története és irományai a rendi állam korában. Az irományokat kiadta ós a bevezető tanulmányt írta Miskolczy Gyula. I—II. kötet. Budapest, 1927—1928. 8°. 640 és 576 lap. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat. (Magyarország újabbkori történetének forrásai.) A Magyar Történelmi Társulat legújabb nagy kiadványa történetünknek azzal a sorsdöntő fontosságú problémájával foglalkozik, amelyet a politika szótára a „nemzetiségi kérdés" címszava alatt foglalt össze. Bár a régi politikusok is érezhették, hogy ez a problómasor végtelen kiterjedésű és bonyolódott, a politikai művészet lényege mégis arra kényszerítette őket, hogy pártállásuknak megfelelően erősen leegyszerűsítsék s azután ilymódon egyetlen szemszögből tekintve próbálják megoldani. Törekvésük nem járt eredménnyel, sőt a fogalmak tisztázása helyett még a közvéleménybe, a magyarság ós a nemzetiségek tudatába is — sajnos — a pártpolitikai érdekből egyszerűsített formájában jutott át a kérdés. A legfőbb ideje volt már, hogy az elfogulatlan történettudomány lépjen fel és igyekezzék rendet teremteni a jóhiszemű félreértések és tudatos félremagyarázások rengetegében. Ezért tűzte ki a Magyar Történelmi