Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Paulinyi Oszkár: Archivalische Zeitschrift, dritte Folge, 3–4. Bd. (1926, 1928) / 328–332. o.

ISMERTETÉSEK 331 vitele szempontjából s ennek folytán, felette terhes és időrabló közigazgatási munkával terheli a levéltári személyzetet. A bajor hadilevéltár, amelyről Ley cikke számol be, idejében való beavatkozással megmentette úgyszólván az egész bajor haderő — úgy a magasabb parancsnokságok, mint az egyes csapattestek — iratanyagát. A német levéltári szolgálat azonban a háborúnak nemcsak katonai szerveivel törődött; figyelme kiterjedt azokra a különleges gazdasági alakulásokra is, amelyeknek az volt a rendeltetése, hogy a változott háborús viszonyok közepette a termelésnek, beszerzésnek s elosztásnak tervszerű irányításával biztosítsák a szükségletek kielégítését. A potsdami Reichsarchiv ezideig közel másfélszáz ily hadi „központ"-nak az iratanyagát vette át s eddigi rendező-munkájának eredményei azt mutatják, hogy az iratanyag nemcsak értékes történeti forrásanyagot képvisel, hanem a gazdasági élet szempontjából is igen nagy jelentőséggel bír, minthogy a ma próbálkozásai, technikai kísérletei nem egy esetben éppen ezeknek a ,,

Kriegsgesellschaf t"-oknak a kezdeményezéseire s tapasztalataira nyúlnak vissza. A különböző kisebb-nagyobb levéltárak ismertetései sorából, a levéltáraknak magyar vonatkozásai révén főként Ernst Nischer-Falkenhof és Jakob Seidl cikkei tarthatnak a magyar olvasó érdeklődésére számot. Előbbi (, Die Kartensammlung des österreichischen Kriegsarchivs'

1 a 36. kötetben) a bécsi hadi levéltár térképgyűjteményének, míg Seidl cikke {„Das Staatsarchiv des Innern und der Justiz in Wien" a 36. kötetben) a bécsi belügyi s igazságügyi levéltárnak a kialakulását ismerteti. Utóbbi az összeomlás után a központi kormány szervek egyetemes levéltárává nőtte ki magát, amennyiben a külügyi igazgatás kivételével ebben a levéltárban egyesíttettek az összes minisztériumok s igazságügyi főhatóságok levéltárai. Régebbi állagaiban e levéltár felbecsülhetetlen értékű anyagot tartalmazott magyar vonatkozásban is, amely azonban (Österreichische Hofkanzlei 1527—1749; Directorium in publicis et cameralibus 1749— 1761; a belügyminisztérium iratai; a legfelsőbb udv. rendőrhatóság iratai 1793—1848; 1852—1869) túlnyomó részében áldozatul esett az 1927. évi kommunista-zendülés által okozott tűzvésznek. A levéltár e pusztulásáról Jákob Seidl a folyóirat 37. kötetében nyújt szomorú beszámolót („Das Brandunglück im Staatsarchiv des Innern und der Justiz in Wien

1

'). Végül ki kell emelnünk Paul Kehr-nek a spanyol, külö-