Levéltári Közlemények, 6. (1928)
Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A berlini és drezdai gyüjtemények török levéltári anyaga : első közlemény / 259–305. o.
A BERLINI ÉS DREZDAI GYŰJTEMÉNYEK TÖRÖK LEVÉLTÁRI ANYAGA 267 gét feloszlatja s ő maga visszatér a székvárosba. A megváltozott békés állapotot juttatja kifejezésre a defternek utolsóelőtti magyar vonatkozású feljegyzése (1. a 285. sz. regesztát) is, mely szerint a szultáni kormány a Kínába igyekvő Dániel barátot, a császár követének kérésére, a Perzsiába vivő útvonal hatóságainak figyelmébe ajánlja és ezeknek utasítást ád arra nézve, hogy a kis expedíciót célja elérésében támogassák. A drezdai könyvtár másik mühimme-deftere, mely az 1091 (== 1680—81.) évben kibocsátott rendeletek törzsét tartalmazza, ugyan kevés magyar vonatkozású adattal bír, egyetemes török történeti szempontból azonban éppoly gazdag, mint különösen magyar szempontból is az előbbi. A központi törvényhatóságok által vezetett másik defter-csoportból, a malíje-def terek-bői egy, a hidzret 10. századából, a keresztény időszámítás szerint a XVI. század utolsó és a XVII. század első évtizedeiből származó deftert a berlini Staatsbibliothek, egy, a hidzret 1067—1088. éveiből (= 165 6 / T —167 T / 8 ) származót a drezdai Landesbibliothek őriz. Mind a kettő gazdasági vonatkozású rendeleteket, főképpen hűbér-adományokat tartalmaz, amilyeneket Karácson Imre konstantinápolyi kutatásai alapján elég nagy számban ismerünk. 3 Legnagyobb részük Konstantinápoly gazdasági és társadalmi életét, a szultáni fővárosok hatóságainak működését szabályozza, elvétve azonban akad köztük néhány magyarországi vonatkozású rendelet is, pl. azok, melyek a Köprülü-család magyarországi kegyes alapítványairól, vakfjairól intézkednek. A véletlen, főleg drezdai kutatásaimban, oly gazdag anyaghoz juttatott, hogy annak közlésében mértéket kell tartanom, amiért csak az 1660—66. és 1680. éveknek ideileg és sokszor tárgyilag is összefüggő bejegyzéseit ismertethetem. Az alábbi közlemény elejét és végét, kisebbszámú mälijerendeletet, a megfelelő malíje-defterből, zömét, katonai és közigazgatási rendeleteket pedig a két mühimme-def térből veszem. A forrást az egyes regeszták alján jelzem, pl. Eb. 387. Közelebbi megjeleölés híján — mint a jelen esetben is — a hivatkozás a drezdai Landsbibliothek kézirattárára vonatkozik. A tömegesen előforduló török fogalmakf magyarázatától, kivéve azon eseteket, amelyekben az feltétlenül szükséges, szintén tartózkodnom kell. E tekintetben azzal nyug3 Karácson Imre: Török-magyar oklevéltár 1533—1789. Budapest, 1914.
