Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története I. : előzmények és szervezés / 1–52. o.

20 DR. HERZOG JÓZSEF sorozataiba csoportosította. Ellenben nem ismerte az iratoknak e kezdetleges osztályozásán felül álló felfogást, t. i. az ügyirat fogalmát, amelyben a különböző természetű iratoknak szoros, az iratkezelés során meg nem bontandó tartalmi' egysége jut kifejezésre, jóllehet az ügyirat — amint fentebb előadatott — az egyes ügyek tárgyalásakor a valóságban természetesen a kamarán is megvolt. A kezdetleges felfogásból következő iratkezelési rendszer az ügyiratrendszerrel szemben jelentős munkatöbbletet okozott: az egy ügyre vonatkozó, tulajdonképen egy ügyiratot alkfoftó iratokat a legkedvezőbb esetben is legalább két helyen kellett lajstromozni vagy mutató zni ós elhelyezni, viszont szükség esetében ugyancsak két mutatóban kikeresni és két helyről kiemelni. Ennek a gyakorlati és elméleti szempontból ma már indokolatlannak tekintett nehézkes rendszernek következménye volt, hogy a ma egy ügyirat alkatrészeinek tekintett iratokat a kamarán egymástól elválasztva különálló sorozatokba helyezték el s e sorozatokat különböző, egymástól távoleső helyeken őrizték.

55 Az irat őrzési helyek legelőkelőbbje a tanács (consistorium, consilium) helyisége volt. Itt Őrizték a tanács üléseiről vezetett jegyzőkönyveket,

56 továbbá az ú. n. cista consistorialis, másképen ladula secreta-ban a királyi pecsétet és a különösen fontosnak tekintett okiratokat, amelyek a XVIII. század első felében már tizennégy, betűkkel jelzett csomagot tettek ki. Az első csomóban elhelyezett törvények, békekötések, országgyűlési iratok, királyi utasítások, stb. között 58 Ez a rendszer, amelyet Tagányi Károly (A m. udv. kancelláriai levéltár, Budapest, 1898. — 3. lap, jegyzet) magyarnak nevezett, körülbelül ugyanaddig az időpontig (1772) nemcsak az ország más főhatóságainál, így a m. kir. udv. kancellárián, a nádorok irodáiban és am. kir. helytartótanácsnál, hanem az alsóbb kamarai hatóságoknál és hivataloknál, valamint valószínűleg a vármegyéknél is alkalmaztatott, bár ez az utóbbiakra vonatkozólag — szakszerű ismertetések hiányában — ma még kétségtelenül meg nem állapítható. Az iratokat azonban a budai kamarai felügyelőségnél, utóbb igazgatóságnál, úgyszintén a szlavón kamarai főigazgatóságnál is e rendszer szerint kezelték. Mivel e két kamarai hatóság megszervezésük óta 1709-ig, illetőleg 1750-ig nem a magyar kamarának, hanem közvetlenül a bécsi udv. kamarának volt alrendéivé, vagyis azok csak Magyarországon székelő, de nem magyar hatóságok voltak — ami különben német hivatalos nyelvükben is kifejeződött —, az itt tárgyalt kezdetleges irattári rendszer aligha tekinthető jellegzetesen magyarnak. 56 Orsz. Ltár, Cam. Hung., Prot. sess. cons. 1741. p. 630.