Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Mályusz Elemér: A szlavóniai és horvátországi középkori pálos kolostorok oklevelei az Országos Levéltárban : harmadik közlemény / 87–203. o.

178 DR. MÁLYUSZ ELEMÉR Jakabot ellenmondás nélkül beiktatta Senkowch falu birtokába („in contrata de Osal in comitatu Zagrabiensi") ; Királyi ember: Molunya-i Márton; a káptalan megbízottja: Máté presbiter. (Átírva Zsigmond király 1412 július 19-í oklevelében; L ezt 3. sz. a.) . 3. Dl. 34.659. (Szveticze, fasc. 2. nr. 2.) , 1412 július 19. Zsigmond király Peeth-i Jwk fia Mártonnak a maga éstestvérei: Tamás, Orbán, Jakab nevében előterjesztett kérésére átírja s megerősíti a Dl. 34.658-t (1. 1. sz. a.) s a zágrábi káptalan 1406 március 12-i oklevelét (1. 2. sz. aj s azok tartalmához „ex prelatorum et baronum nostrorum ad id accedencium consilio prematuro et uniformi decreto" királyi consensusát nyújtja. Hártyán, kék-rózsaszín sodrott selyemfonálról függő kettős pecséttel. 4. DL 34.776. (Szveticze, fasc. 2. nr. 3.) 1422 május 1. „in Osalio castro nostro." Miklós, Veglia, Zeng és Modrus comese bizonyítja, hogy amikor „Thomam et Antonium Iwkowyth, familiäres nostros racione et pretextu cuiusdam ville Zenkowch vocatein territorio nostro Osaly existentis qualiter, quo ve iur& tenerent eandem usque nunc, requirebamus, ipsam ab eisdem recipére et iuri ac dicioni nostre applicare et anectere eatagendo", akkor ezek a zágrábi káptalannak a köztük és néhai Ande között létrejött egyezségről szóló oklevelével^ továbbá Zsigmond király adománylevelével igazolták birtokjogukat, amelyekből azonban az is kitűnt, hogy a birtok után, miként „ceteri nobiles comitatus Zagrabiensis ad camaram ipsius domini nostri regis mardurinas annuatim amministrare deberent et tenerentur, quas tarnen nos de ipsa regia maiestate confisi licet ipsis renuentibus recipifecerimus et recipiemus, quos nos aput ipsam regiam maiestatem et ceteros quoscunque expeditos atque quitos promittentes facere volumus". Elismeri tehát, hogy ők és utódjaik jogosan birtokolják a falut s biztosítja őket, hogy, ha őket vagy utódjaikat el akarná nyomni, akkor ezek „absque aliqua noistra vei nostrorum successorum indignacionís sarcina et