Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története I. : előzmények és szervezés / 1–52. o.

8 DR. HERZOG JÓZSEF levéltárnokot nevezi meg és egyúttal elrendeli, hogy a ka­mara a levéltárnoknak a lappangó királyi jogok felkutatá­sán kívül a régi oklevelek és iratok átnézésében, rendezésé­ben, lajstromozásában és mutatózásában —• vagyis valóságos levéltárnoki feladatokban — addig végzett munkájáról, az elkészült lajstromoknak és a felkutatott uratlan jószágok­ról szóló jegyzéknek felterjesztése mellett, részletes jelentést tegyen. A levéltárnok helyzetének és feladatának e megválto­zása azonban csak látszat. Kétségtelen, hogy az első utasí­táson kívül más utasítást sohasem kapott és ennélfogva a régi oklevelek és iratok rendezése a valóságban nem is volt az ő feladata. Rendezési munkát különben nem is igen végezhetett, hiszen abban már gyakorlatilag is akadályozta az a körülmény, hogy a régi oklevelek és iratok nem voltak őrizetére bízva. Azokat neki — úgy mint minden erre jogo­sítottnak — az irattárnok csakis elismervény ellenében adta kézhez. A levéltárnok ugyanis — az ellenkező látszat dacára — sohasem tartozott valóban az irattár tisztviselői közé, hanem mindvégig az irattáron kívül működött. Ezt a közte' ós az irattárnok között, az általa kikölcsönzött iratok visz­szaszolgál tatása körül támadt hosszadalmas viták kétség­telenül igazolják. 24 Rajcsányi Ádám tehát e helyzete és a neki kijelölt feladat miatt — jóllehet e címet viselte — levéltárnoknak nem tekinthető. Rajcsányi hivatali pályafutása 23 azt bizonyítja, hogy a magyar kamarán képességeit és munkásságát nagyra becsül­ték. E megbecsülésnek köszönhette, hogy 1749-ben, amidőn az addig bérbeadott hradek-likavai uradalom ismét kincstári kezelésbe vétetett, a kamara őt nemcsak annak átvételére küldte ki, hanem Mária Teréziának azt ajánlotta, hogy az 24 U. o. Officium archivi cameralis; Acta domestica niiscellanea, fasc. 1. (Rajcsányi 1740—1748. évi eredeti elismervényei a Nádasdy-levél­tárból kivett oklevelekről), Prot, sesa, consilii 1740. pag. 461, 475; 1748 pag. 635., 797., 931—4. 1753. pag. 813. 25 Miután a levéltárnokságot 1739-ben évi 800 forint fizetéssel elnyerte (Liber ben. res. No. 81. fol. 138. v.), már három esztendei szol­gálat után kamarai tanácsosságért folyamodott. Kérése, amelyet a kamara; 1000 forint fizetést javasolván, pártolólag véleményezett (Exp. cam. 1741. Oct. Aul. 13.), két esztendő múlva részben teljesült: tanácsosi címet kapott (Ben. res. 1743. febr. 27.). Részére a kamaraelnök ugyanebben az esztendőben évi 1000 forint (Arch. Koller No. 267.), majd 1746-ban évi 1500 forint, vagyis a valóságos kamarai tanácsosnak járó fizetést javasolt (u. o. No. 156.), amelyet az 1746. évi létszámrendezés alkalmával (Ben.­res. 1746. dec. 5.) meg is kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents