Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története I. : előzmények és szervezés / 1–52. o.

6 DR. HERZOG JÓZSEF menyén, amely szerint a levéltárnoknak az irattáron belül kellett volna működnie, nem javított. Sőt, e kérdést most már a valóságban teljesen helytelenül oldotta meg: a levéltárnokot az irattáron kívül helyezte el,

14 amivel gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy valamikor is elvégezze legfőbb feladatát, t. i. a régi, levéltári jelzet nélkül, rendezetlenül heverő és csak fogyatékosan lajstromozott oklevelek és iratok rendbeszedésére készítsen átfogó tervet s ennek végrehajtását legalább megkezdje. Elhibázott intézkedéseinek megváltoztatására hamarosan alkalma nyílt. Először, amidőn ugyanez év novemberében a bécsi kamara megkereste, hogy a levéltárnoknak adandó utasítást királyi jóváhagyásra terjessze fel és egyúttal tegyen javaslatot a levéltárnok által az irattártól elkülönítve őrizendő régi iratok elhelyezéséről.

15 A második alkalmat nyolc hónappal utóbb, a következő év júliusában, ismét a bécsi kamara levele nyújtotta. E levelében a régi iratoknak a kamarai házra ráépítendő emeleten tervbe vett, tűzbiztos elhelyezéséhez hozzájárulván, újból felszólította a magyar kamarát, hogy a levéltárnoka részére, ennek meghallgatásával készítendő bővebb és végleges utasítást jóváhagyás végett mutassa be, mivel a kinevezéskor adott és az előző felszólításra beterjesztett, rövid utasítást elégségesnek nem találta.

16 A bécsi kamara e két levelében világosan ugyanaz a téves felfogás nyilvánult meg, mint a magyar kamara által adott utasításban: a levéltárnok egyetlen feladata — természetesen a kincstár anyagi érdekeinek előmozdítására — a régi okleveleknek és iratoknak áttanulmányozása és feldolgozása. E felfogás dacára a levelek két pontban mégis lehetővé tették, hogy a levéltárügy ismét helyes irányba tereitessék. Egyfelől a magyar kamara a kezdeményező 1720. évi királyi leirat útmutató rendelkezéseire hivatkozva, a végleges utasítás kidolgozásánál legalább megkísérelhette volna, hogy a kincstár anyagi érdekében leendő működést az egyéb levéltárnoki teendőkkel kellő összhangba hozza, másfelől pedig, tekintve a bécsi kamara első levelének a levéltárnok által őrizendő iratokra vonatkozó kitételét, szinte semmi akadálya sem volt annak, hogy az irattártól elkülö14 U. o. Exp. cam. 1738. Nov. Decretum regestraturae 1. 15 U. o. Ben. res. 1738. nov. 27. 18 U. o. Ben. res. 1739. júl. 27.