Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: A grádeczi Horváth Stansith-család levéltára / 245–253. o.

A GRÁDECZI HORVÁTH STANSITHCSALÁD LEVÉLTÁRA, Szepeg vármegyében, Késmárktól északra, a Késmárkpodolini köz- és vasúti vonal mellett, a Poprád-folyó partján, Nagyőrön van Czóbel István ódon, romantikus kastélya, melyet a XVII. században a Grádeczi Horváth Stansithcsalád építtetett. Nagyőr (Nyrer, Nehre, Ewr, Stráska) jelentéktelen falu, melyet 1251-ben említenek először a források

1 s amelyet a XIII. század végén IV. László király Pólyán comes fiának, András királyi apródnak adott,

2 akitől a falut a XIV. század elején Késmárk városa, majd Rikolf fia Kakas mester szerezte meg.

3 A XV. század végén a Tárczai-, majd a Varkócs-család kezén látjuk Nagyőrt s ezektől került a horvát eredetű Horváth Márk és családja birtokába. Ez a Márk a XVI. század közepén nemcsak családja dologi alapjának, hanem a családi levéltárnak is megalapítója lett. Grádeczi Horváth Stansith Márk atyja a horvát nemes Syrawych-nemzetségből való Pzethai máskép Stansith György volt,

4 kinek Márk nevű fia a XVI. század elején születhetett, talán még a család ősi fészkében, a zágrábmegyei Grádecben. Grádec a XVI. század elején a fenyegető török veszély miatt nem lehetett bátorságos hely és így a Horváth-Stansithok, több más derék junákkal együtt, a biztosabb Dunántúlra húzódtak. Így kerülhetett a család és velük Marko is Körmendre, ami Márk szerencséje lett, mert így nemcsak szolgálati, hanem szinte bizalmas baráti viszonyba került Magyarország hatalmas nádorával, Nádasdy Tamással, ami Márknak mindvégig csak hasznára vált. Márk 1540-ben csókakői, majd 1542-ben béri várnagy,

5 1 Csánki: Magyarorsz. földrajza a Hunyadiak korában, I. k., 264. I. 2 Századok, 1872. évf., 680. 1. ;) Századok, 1872. évf., 683. 1. — Történelmi Tár, 1878. évf., 179. 1.; Csánki: I. m., I. k., 276. 1. * Grádeczi Horváth-Stansith ltár, faec. őrig, No. 3. (Röviden: Nagyőri lt.) 5 U. ott, fa«í. 10. No. 23.; fase. 15. No. 44. — Századok: 1867, évf., 51—2. 1.