Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Divéky Adorján: A lengyelországi könyv- és levéltárak magyar vonatkozású kézirati anyaga / 27–58. o.

A LENGYELORSZÁGI KÖNYV- ÉS LEVÉLTÁRAK MAGYAR VONATKOZÁSÚ KÉZIRATI ANYAGA. Mindnyájunk előtt ismeretes ama történeti tény, hogy hazánk a X. század végétől kezdve rendkívül élénk érintkezésben állott északi szomszédunkkal, a lengyel nemzettel, mely érintkezések természetszerűleg igen gazdag történelmi anyagot hagytak hátra a lengyel tevéitárakban és könyvtárakban. Valóságos aranybányái ezek a magyar történelemnek. Dacára azonban az anyag e nagy gazdagságának, aránylag kevés magyar kutató dolgozott a lengyel könyv- és levéltárakban. E kutatók közé tartozott Schupala Ferenc a hetvenes években,. Szádeczky Lajos dr., Baüagi Aladár dr* és Thaly Kálmán a nyolcvanas években, Csontosi János dr. és Veress Endre dr. a kilencvenes és kilencszázas években. Veress Endre dr. több kötetre terjedő gazdag anyagot gyűjtött össze, melynek egy részét már közzétette s kívánatos volna, hogy a többi Összegyűjtött értékes anyag is mielőbb megjelenjék. E sorok írója kétévi (1909—1911) lengyelországi tanulmányútja alkalmával megismerkedett az összes fontosabb lengyel könyv- és levéltárakkal s e tanulmányai alapján ad általános képet a lengyel könyv- és levéltárak magyar vonatkozású kézirati anyagáról. Természetes, hogy egy rövid cikk keretében lehetetlen részletesebben foglalkozni e gazdag anyaggal, azért e cikk célja felhívni a magyar történetírók figyelmét arra, hogy mily gazdag magyar tárgyú anyag rejlik a lengyel könyv- és levéltárakban. Esetleges későbbi cikkek kimerítőbben fogják ismertetni az egyes gyűjtemények minket érdeklő 'anyagát. Földrajzi fekvésénél s történelmi múltjánál fogva az ősi Krakó játszotta a legnagyobb szerepet a magyar-lengyel érintkezések terén, mely ennél fogva valóságos aranybányája a magyar vonatkozású történelmi anyagnak. Ezért Krakó gyűjteményeinek ismertetésével kezdjük tanulmányunkat.