Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Rásonyi Nagy László: Fekete Lajos: Bevezetés a török hódoltság diplomatikájába. Első füzet. (A Magyar Királyi Országos Levéltár kiadványai) Budapest, 1926. / 296–298. o.

ISMERTETÉSEK 297 iratok fajai szerint való ismertetését illeti. Az állandó formuláknak meglehetősen gazdag jegyzéke fordHil elő Kraelitz könyvében is, Feketénél azonban hasonlíthatatlanul gazdagabb és világos rendszerbe tagolt ez a felsorolás. Természetes, hogy a kitűnő latin palaeographiai és diplomatikai kézikönyvektől elkényeztetett kritikusnak, ha nem ismeri a feldolgozott anyag természetét, könnyű talán itt-ott „megállapítani", hogy miről és hogyan kellett volna még Feketének a bevezetésben írnia; talián a felhasznált forrásanyag sem mindig megbízható (török források, kéziratok, amelyeket Fekete használt először), erről azonban a szerző egyáltalán nem tehet, mert sajnos - ezen az eddig parlagon hagyott területen nincsenek is teljesen megbízható források. Amit ötévi kutatás és ernyedetlen munkája után Fekete nyújtott, a legjobb, amit nyujhatott: sikerült úttörés! És a legteljesebb garancia arra nézve, hogy valamikor később, ha- hivatalos gondoktól menten keleti vonatkozású könyvtárakban és török levéltárakban sok időt tölthet, ő fogja megírni és jól írja majd meg az arab palaeographia igen nagy hiányokat pótló kézikönyvét és az egyetemes török diplomatikát, ami oly rendkívüli feladat, hogy megvalósulásukat eddig remélni sem merhettük. Ha az előttünk levő munka valaha második kiadásban is megjelenik (kisebb szövegtükrű s könnyebben kezelhető nyolcadrét alakban), szerény véleményem szerint jó lenne, ha a szerző szentelne egy fejezetet a török kancelláriai szervezetnek is, továbbá összeállítaná azoknak a levéltáraknak, —• elsősorban a magyarországi levéltáraknak, — a jegyzékét, amelyekben török oklevélanyag található. A németországi és ausztriai levéltárakról ilyen szempontból Gr. Jacob összeállított már egy jegyzéket (Hilfsbuch für Vorlesungen über das Osmanisch-Türkische. 2. Aufl. 4. Teil: Bibliogr. Wegweiser 54—56), de talán ez is kiegészítésre szorul. A palaeographiai rész használhatóságát nagy mértékben fokozná, ha az Országos Levéltár anyagi módot nyújtana majd arra, hogy az elméletben szépen karakterizált írástípusok mindegyikét fényképek szemléltessék. Az ezeket ábrázioió facsimilelapokat a XVII. táblával kezdődő második sorozathoz sem lenne késő hozzácsatolni. A megjelent első 16 lap csaknem kizárólag divani, illetőleg dívüniba átmennő nesik és ryk'a típusú okleveleket (21-et, az 1536—1575-ig terjedő időszakból) ábrázol. Bár alig fordulnak elő, mégis jó lett volna egy-két világos, köny-