Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Pleidell Ambrus: Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. köt., 1. füz. 1001–1270. Budapest, 1923. 2. füz. Budapest, 1927. / 291–293. o.

292 ISMERTETÉSEK tos kiadványokban már régen publikálva voltak, dte nem volt egyetlen segédeszközünk sem, amely a történetkutatót ezekben a kiadványokban vezethette volna, vagy legalább tájékozódást nyújtott volna neki s a történetkutató akarva, nem akarva kénytelen volt diplomatikussá is válni, darabról-darabra megvizsgálni és értékelni azokat az okleveleket, amelyekkel munkáját támogatni kívánta. Ez a történetíró munkáját nemcsak rendkívül nehezítette és késleltette, hanem súlyos vitákra adott alkalmat olyan oklevelek felett, amelyekről szakképzett és vérbeli diplomatikus talán első pillanatra döntően nyilatkozhatott volna. Nem csekély vitára adott alkalmat az is, hogy a szerteszét kiadott oklevelek egyike-másika kikerülte a kutató figyelmét. Ezeken a nehézségeken kívánt segíteni a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága, amikor elhatározta az Árpád-kori oklevelek jegyzékének kiadását és annak összeállítását a d'iplomatikai kritika leghivatottabb magyar mesterére, Szentpétery Imrére bízta. Ennek a szerencsés választásnak köszönhető az, hogy ez a munka — eltérőleg az eddig ismert regesztaművektől — a kiadott okleveleknek niesm csupán regesztáit tartalmazza, hanem az egyes oklevelek regesztái, a rájuk vonatkozó irodalom felsorolása után, kritikai jegyzetekkel is el vannak látva s a kutatónak nemcsak a keresett oklevél hollétéről ós kiadásáról, hanem hitelességéről is nyújtanak felvilágosítást. Ezek a jegyzetek nem egyszer egész kis disszertációvá növik ki magukat s bár a további vitát nem minden esetben zárják ki, a diplomatikai kritika módszereinek alkalmazásával az esetleges vitának legalább helyes irányt fognak szabni. A további kutatás szempontjából a mű eléggé nem hangsúlyozható jelentőségét növeli az, hogy — nem akarván az úgy is nagyszámú okmánytárakat még eggyel szaporítani — a regeszták között tette közzé a szerző még ismeret len Árpád-kori oklevelelinket. Az első két füzetben összesen 48 ilyen kiadatlan oklevél, oklevéltöredék vagy kivonat látott napvilágot. Ezek közül Szent László, II. Géza, III. Béla és Imre királyok korából van datálva egy-egy darab, II. Andrástól származik 15, a többi 29 pedig ÍV. Béla idejéből való. Vian ugyan köztük néhány hamisítvány is, db a történetkutató számára ezek sem értéktelenek. Hiszen a hamis oklevelek a történetírónak — természetesen figyelembe véve a figyelembe veendőket, •— sokszor többet mondlanak, mint a hitelesek.