Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Varga Endre: Teleki Mihály levelezése. VIII. kötet. Szerkeszti Gergely Sámuel. (1678–1679) Budapest, 1926. / 286–291. o.

288 ISMERTETÉSLK jóindulatában nem bízhatik feltétlenül. Apafi megbecsüli hű szolgáját, válságos időkben maga mellett kívánja tudni, szabad kezet ad neki, bizalmas embereihez intézett leveleiben azonban nem egyszer elárulja Teleki, hogy számol Apafi hangulatának reá nézve kedvezőtlen változásával. Az urak részéről meg éppen leplezett vagy nyílt gyűlölet nyilvánul meg iránta, annyira, hogy élete elleni merénylettől kell tartania: „ ... én ellenem embereket is kerestenek, kik által megétessenek", írja 1678 február 6-án s hogy ez nem a megfáradt ember sötét képzelődése, mutatja a hozzáintézett levelek tömege, melyek az ellene irányuló hangulatról tudósítják: „ . . . Kegyelmed ellen az publicum ódium igen nagy" (Bethlen Miklós, 1678 január 28), „Bizony minden rend egészen csak Kgld ellen tátotta fel az száját" (Pekri Lőrinc, február 24), „ ... tele torokkal kiáltották, hogy Kgld miá vesz el az haza, nevén nevezvén Kgldt" (Bethlen Farkas, március 2) stb. Mind e bajok között, melyekhez betegeskedése és — egy óv alatt édesanyját, vejét s egy fiát veszítvén el — családi gyászai is járultak, sokszor elkedvetlenedve, de töretlen energiával folytatja Teleki az idegőrlő diplomáciai játékot a török hatalommal hátában, melyben nem bízhatik, a némettel szemben, mely őszinte békére sohasem hajlandó s a francia szövetségessel, melyben ismételten csalódnia kell. De az ellentétes tényezők között szűkebb hazája sorsáért folytatott nehéz és sokszor kockázatos küzdelem folyamán nem téveszti szem elől hosszú évek óta ápolt tervét sem, a magyar bujdosók megsegítését, a Felvidék felszabadítását. Bármekkorát hanyatlott Erdély, bármily közel már az idő, mikor puszta létét sem tudja tovább fenntartani, ekkor, a Habsburg-birodalom s az ottomán hatalom közötti leszámolás előtt, az erők e látszólagos egyensúlyában még játszhatja hajdani szerepének valami halvány hasonmását, még tényező, mely a csonka magyarság érdekében latba vetheti magát. Eltekintve Teleki személyes rokonszenvétől a magyar protestánsok iránt, mint politikus átlátja: milyen előnyökkel bír Erdélyre nézve, hogy a menekültek sorsát kezében tartja. Míg egyfelől a helyzetük jobbrafordulását Apafitól váró és remélő bujdosók által reprezentált tekintélyes fegyveres erő a fejedelmi trón szilárdságát nagymértékben fokozta, addig a porta előtt is lényegesen megnövekedett Erdély politikai súlya azáltal, hogy fejedelme a menekültek révén Magyarország sorsára is erős befolyást gyakorolhat.