Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Föglein Antal: Sopron vármegye levéltára az 1921. évi kényszerköltözés után / 274–282. o.

280 KISEBB KÖZLEMÉNYEK zetük (helyrajzi számuk) szerint, darabszám szerint: a mostani esetben a levéltár rendezésével megbízott tisztviselőnek nem kellene azon törnie a fejét, — amit pedig az alispáni jelentés szavai szerint meg kell tennie, — hogy milyen is volt tulajdonképen a levéltár kezelési rendszere a kényszerköltözés előtt? Hanem ismerve a leltár alapján az egyes csoportokat, sőt azoknak még terjedelmét s az iratcsomók számát is: bármily összedobált rrattömeg legyen is előtte, ha még egyenkint kellene is az iratokat kiválogatnia, az azokon levő felirat, helyrajzi szám s legrosszabb esetben, ha az iratokon jelzet nem volna is, tartalmuk szerint is, elhelyezhetné a levéltárban az illető csoport, vagy ezen belül, alcsoport részére már pontosan előre kijelölhető helyen a kiemelt iratokat, egyelőre évszám szerint s ezen belül azután, utólag, folyószám szerint is. De még másra is jó ilyen leltár. Egy ilyen leltárral rendelkező levéltár mindenkor a legtökéletesebben ellenőrizhető is: leltár nélkül' azonban aligha. Tapasztalatból beszélek. Magam is éveken át egy felvidéki kis vármegye gazdagnak mondható s régebbi, XVI—

XVII. századi anyagban is bővelkedő, évszázados kifogástalan rendben kezelt levéltárának élén állottam. Mikor tisztségemet megkezdettem, leltárral vettem át a levéltárat; a külön elhelyezett okleveleket, jegyzőkönyveket, régi mutatókat, lajstromokat, amelyek bekötve s megszámozva, külön szekrényekben s állványokon sorakoztak, darabszám s a csomókba (fasciculus) kötött összes iratanyagot pedig csomószám szerint Összegezve. S mikor a főispánom, a magyar közéletnek utóbb egyik kimagasló egyénisége (ma már néhai) az évenkinti szokásos hivatalvizsgálat során a levéltárban is megjelent s a vizikönyveknek, az erdei üzemterveknek, az anyakönyvi másodpéldányoknak rendben való kezeléséről, a közgyűlési jegyzőkönyveknek mutatóval való ellátásáról stb. tehát a levéltárnok részére a vármegyei ügyviteli szabályzatban előírt folyó kötelességek teljesítéséről meggyőződve a levéltárnok tulajdonképeni kötelességének, valódi hivatásának teljesítéséről, a levéltár történelmi, az 1848 előtti anyagának konzerválásáról is meg akart győződni s ezt a részét a levéltárnak is megtekintette, leltárral a kezében tette ezt. S mikor, hogy analóg esetet is felemlítsek, a levéltár helyiségének átépítése, illetve új beállványozása s új szekrényekkel való ellátása alkalmával előzőleg, egyéb elhelyezési mód híján, ez a levéltári anyag is egy nagy rakásra halmozta-