Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Iványi Béla: A vatikáni levéltári főiskola / 264–271. o.

270 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Jánostól IV. Jenőig. A pápai kancellária 1198 után, s ennek szervezete. A registrumok 1198 után. Hivatalos kézikönyvek, magán formula-gyűjtemények. Negyedik korszak: IV. Jenőtől XIII. Leo pápáig. 7. A pápai Secretariátus által kiadott oklevelek. (Pápai brévék.) A brévék expediálása a secretariátus által 1487-ig. Az apostoli titkárság (la segreteria apostolica) 1487—1678. — Via communis. A titkos titkárság. 8. Középkori kortan. A nap, hó, év, dátum. Az esztendő különböző számításmódja. A különböző évkezdet. A pápai oklevelek datálása. A különböző ciklusok, a ciklus solaris, vasárnapi betűk, ciclufe lunairis, aranysszám, holdbetűk, epacta, concurrensek, húsvéti terminusok, a húsvét ünnepe, a húsvét ünnepének megülése körüli ellentétek. A paleográfiai és oklevéltani előadások hetenként háromszor (hétfő, szerda, péntek délelőtt), a levóltártani tanfolyam előadásai pedig hetenként egy napon (csütörtökön délután) tartattak. Az előbbi tanfolyam két évig, a levóltártani pedig egy évig tart. E tanfolyamokra, csak megfelelő előképzettséggel vesznek fel hallgatókat és pedig nemcsak férfiakat, hanem nőket is. Természetesen a hallgatóság nagy része egyházi ember, azonban júristák, bölcsészek, s a római történelmi intézetek tagjai is hallgatják ezen tanfolyamokat. Az absolvált hallgatók, ha akarnak, vizsgát is tehetnek, azonban a vizsga nem kötelező, már csak azért sem, mert voltaképen semmire sem képesít. Az tehát, hogy valaki diplomás „paleografoarchivista", nem biztosít neki pályázat esetén valamely állás betöltésénél semmiféle előnyt. Dacára annak, hogy ez aiz iskola 1884 óta áll fenn, méeris 23 esztendő alatt 1927 nyaráig mindössze 66-an szereztek csak diplomát, ezek között két hölgy. A diplomás volt növendékek közül ki kell néhány nevet emelnünk. így pl. ennek a tanfolyamnak hallgatója volt egykoron a latin paleográfia egyik európai korifeusa, F. Steffens, azután Kirsch János Péter, a svájci freiburgi egyetem egyháztörténelem tanára, a Römische Quartalschrift egyik szerkesztője, azután Christioiphori, Öliger, Casamassa, Liebaert, Testa, továbbá a dominikánusok nagyhírű fiatal tudósa: Angelo Walz, a „kis Denifle". íme tehát míg a külföldön a levél- és könyvtárnoki szakra megfelelő szaktanfolyamokon képezik ki a jövő archi-