Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: Baranya vármegye levéltára / 215–244. o.

228 DR. FÖGLEIN ANTAL kellett küldeniük a levéltárban végzett lajstromozási munkálatokról, a levéltárat az állandó érdeklődés tárgyává tette. A jegyző, illetve ekkor már „főjegyző" mellé segédmunkaerőt adtak. Sok vármegyénél aljegyzői, vagy ahol már volt, az első aljegyző mellé másodaljegyzői állást szerveztek, hogy ezt az új munkaerőt teljesen a levéltári munkára használhassák fel. Nehezebben ment a levéltári tisztviselők alkalmazása azoknál a vármegyéknél, ahol kétszázados vagy még ennél is régebbi, esetleg még középkori iratanyag is volt a levéltárban. Az ilyen régi iratok olvasásához és megértéséhez a latin nyelvben, valamint a jogi, politikai és történeti tudományban való jártasságon kívül valamelyes paleográfiai ismeret is kellett s ilyen egyének bizony nem igen akadtak még akkor nagy számban. Az ilyen régi iratokkal rendelkező vármegyék tehát külön és elég tekintélyes tiszteletdíj lekötése mellett kaptak a régi oklevelek olvasásához is értő megfelelő szakembert.

48 Baranya vármegye figyelmét ebben az időben, rövid ideig, egy másik levéltárra is ki kellett terjesztenie. Királyi parancsra ugyanis felelősségre kellett vonnia a pécsi káptalan jegyzőjét, Jancsó Mihályt, aki hiteles jegyzőkönyveket s a káptalani levéltárhoz tartozó iratokat tartott lakásán. A hozott ítélet felterjesztetvón legfelsőbb helyre, a vármegye újabb parancsot kapott, hogy a káptalan levéltárának állapotáról is tegyen jelentést; amire a vármegye a káptalantól bekívánt jelentést, — amely szerint ennek iratai az 1703. évtől kezdve, amikor működését újból megkezdte, lajstromozva vannak, — eredetiben felterjesztette.

49 48 Zemplén vármegye, amelynek jelentése szerint levéltárában 1250ből való irat ie van, még 2000 frt. tiszteletdíj Ígérete mellett sem kapott lajstromozót. Szatmár vármegye 3000 frt. tiszteletdíjról beszélt. Bihar vármegye is azt jelentette, hogy csak tekintélyes összeg Ígéretével kap megfelelő lajstromozót. Legfelsőbb helyen megengedték ugyan a vármegyéknek e nagy tiszteletdíjak lekötését, de azzal a feltétellel, hogy bizonyos időt kell kikötniük a lajstromozási munka elvégzésére s minden, év végén az arra az évre esedékes összeg fizethető csak ki. A szerződés legfelsőbb helyen bemutatandó és évről-évre jelentés teendő az abban az évben végzett lajstromozási munkálatról. (O. L. Kanc. o. 1777. évi 2478. sz.) — Bihar vármegye a következő évben Vitéz Lipót lajstromozóval oly szerződést kötött, hogy három év alatt elvégzi a rendezést s ezért 1500 irtot s három éven át a vármegyeházán szabad lakást kap. A kancellária jóváhagyta a szerződést. (1778 március 27.) — Sáros vármegye kétszáz éves levéltárának rendbehozására hat évet kötött ki. A munkát egy lajstromozó 3000 frt. tiszteletdíjjal s egy melléje adott írnok, évi 100 frt. fizetéssel, végezte. (Kanc. o. 1781: 1723. sz.) 48 Kanc. o. 1773: 693. sz.