Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: Baranya vármegye levéltára / 215–244. o.

BARANYA VÁRMEGYE LEVÉLTÁRA 219 Egy újabb lépés a vármegyei rendszer kiépítéséhez a vármegye vezetőségének az a kérelme volt, amellyel a királytól címert kért s amelynek alapján 1694 október 10-én Lipót király a vármegyének a még ma is — az 1838 szeptember 13-i királyi megújítás

19 óta azonban a pecséten a latin helyett magyar körirattal — használt címert adományozta.

20 1696-ban vette jegyzékbe a vármegye bejárása alapján a pozsonyi országgyűléstől kiküldött bizottság a vármegyében létező falvakat

21 s birtokokat s ugyanekkor állapították meg a vármegye határát is.

22 Ugyanebben az évben kezdte meg működését a neoacquistica commissio is, amelynek azonban szigora, amellyel csak adománylevéllel vagy iktatójelentéssel igazolt tulajdonjogot ismert el, nem nagyon szaporította a felszabadult ősi földre visszatérni óhajtó régi nemes családok számát;

2

" ellenben módot adott arra, hogy hatalmas latifundiumok keletkezzenek a vármegyében, főleg idegenek kezén s így egy merőben új vármegye alakult ki a. régi helyett. 1H 0. L. Kir. Könyv: LX: 737. 1. 20 Kir. Könyv: XXIII: 332. 1. Az oklevél szövegéből azonban az tűnik ki, hogy a vármegyének már előzőleg is volt címere, amely a hódoltság kora alatt elveszett s miként az oklevél mondja, e régebbi címernek még az alakja is feledésbe ment: . . . „inter tot, tamque varias rerum vicissitudines sigillum quoque eiusdem Comitatus Baranyaieneie publicum seu authenticum, quo in sigillandis quibuslibet literalibus instrumentis . . . idem Comitatus antiquis olim temporibus usus fuerat, deperditum esse, eiueque ne memóriám quidem peramplius exstare, pro comperto haberetur, id praememoratis supplicantibus et consequenter ipsi Comitatui Baranyaiensi . . . annuendum et concedendum esse duximus, quatenus nóvum Sigillum ,.. confici curare ... ac eo ... uti possint ac valeant" ... — Németh (511. 1.) tehát téved, amikor azt mondja, hogy a vármegye ezzel az oklevéllel „megnyeri rendes címerét", mert valójában a vármegye ezzel az oklevéllel új elmert kapott az elfeledett régi helyett. A fentebb említett 1563, 1564 és 1565. évi vármegyei okiratokon tényleg van is rányomott (száraz) pecsét, amelynek, amennyire kivehető, könyöklő, kardot tartó kar a címeralakja s a pajzs felett a C. B. (Comitatua Baranyaiensis) betűk tisztán is kivehetők. Minthogy pedig a vármegyei pecsétek használatát az 1550. évi 62. t.-c. tette kötelezővé („Sigillum singül i Comitatus habeant . . . imposterum in singül is Comitatibus, sub uno sigillo literae, nomine Comitatus expediendae . . . expediantur") s ebben az időben Baranya vármegye már török hódoltság alatt állott, e három vármegyei okirat már azért is érdekes, mert azt igazolja, hogy a vármegyei pecsét használatát elrendelő törvényt a területnélküli s Zala vármegyében menedéket talált képletes Baranya vármegye is végrehajtotta, s míg fennállott, külön címeres pecsétet használt. 31 0. L. Kincst. o. Die. Conscript, Tom. III. 32 Németh: 513. 1. 23 U. o. 514, 519. 1.