Levéltári Közlemények, 5. (1927)
Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: Baranya vármegye levéltára / 215–244. o.
218 DR. FÖGLEIN ANTAL vármegyét is három járásra s ő és még egy-két embere intézkedett, az említett Pávics Ignácon kívül, a lassan kialakuló vármegyében. 15 ' 1693-ban tűnik fel a vármegyei rendszer első jele: az alispán, aki azonban még mindig idegen. Nagy György László, előbb csáktornyai jószágkormányzó, most a vármegye összeírására kiküldött kamarai megbízott, vette fel e címet s mint ilyen működött. 16 Ugyancsak idegen volt a helyettese, Habs Gábor is, valamint az utóda, Thalssy, máskép Tollosy Jonathan is; ez utóbbi hozzá még német is, aki szintén mint a kamara kiküldött tisztviselője került Pécsre. 17 1693-ban tartotta a vármegye az első közgyűlését. 18 De jegyzőkönyv vagy feljegyzések róla nem maradtak. Ha voltak is ilyenek, — nem lévén akkor még jegyzője sem a vármegyének, akinek a régi szokás szerint a vármegyei közgyűlések iratait is őriznie kellett —, ezek az iratok az alispáni címmel működő Nagy György László, első tisztviselő, levelesládájában maradhattak. ságot adományozza, csak mint pécsi püspököt említi: de arról, hogy egyúttal baranyavármegyei főispán is volna már, az oklevélben nincs szó. És a Kir. Könyvek egyéb adataiból is az tűnik ki, hogy a törökök kiűzése után Lipót király Trakostyáni Draskovich János grófot nevezte ki Ba : ranya és Valkó vármegyék főispánjává s ennek halála után, 1693-ban ennek fia, Draskovich Péter gróf ezredes kérte a főispánságot. Radonay Mátyás püspök viszont azt állítván, hogy a főispáni méltóság a pécsi püspököt illeti, a maga jogát vitatta s így vetélkedés támadt kettejük között. Az igazát azonban egyik sem tudta bebizonyítani. A király arra hivatkozva, hogy már az atyja is az volt, Draskovich Pétert nevezte ki a vármegye főispánjává, 1693 március 12-én. (Kir. Könyv: XXIII: 459.1.). — Eadonaynak ezen 1693-ban vitatott jogát a főispánsághoz kétesnek mondja egy későbbi, 1705. szeptember 12-én kelt oklevél is, amellyel I. József a Radonay Mátyás halála után még 1703 április 27-én pécsi püspökké kinevezett (Kir. Könyv: XXVI. 301. 1.) Nesselrodt Ferenc Vilmos bárónak adományozza a baranyai főispánságot. (Kir. Könyv: XXVIH 75.) Radonay tehát csak magához ragadta a főispánságot s mint pécsi püspök főispáni jogokat is gyakorolt, ami az akkori zavaros időben, mikor a vármegye belső élete még csak kialakulóban volt, adminisztrációjában viszont a kamara akarta kiküldött tisztviselői útján a vezérszerepet játszani s a valóságban e tisztviselők intézkedtek is mindenben, lehetséges volt. De a Kir. Könyvek, különösen az utóbb említett 1705. évinek adatai ezerint Radonay „illud — t. i. a főispáni méltóságot — eidem jure perennali reapplicari et consequenter sibi oonferri perdemisse efflagitante, non tamen sufficienter comprobante et evincente" a jogát a főispánsághoz igazolni nem tudta. 15 Németh: 508. 1. 16 L. Koncsek mutatóját. 17 L. u. o. 18 Németh: 512. 1.
