Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: Baranya vármegye levéltára / 215–244. o.

216 DR. FŐGLEIN ANTAL követte a Duna mellékén a rácok garázdálkodása;

4 ezt követte ismét a kurucok pusztítása, különösen a pécsi vérengzés és rablás

5 s betetőzte a Dráván túlról a vármegyébe törő, pópáik által fanatizált rácok kegyetlen dúlása és gyilkolása, amelynek számtalan, különösen katholikus vallású, megyebeli, elsősorban azonban pécsi lakos esett áldozatul.

6 De a legfőbb ok, amely miatt a vármegye rendes belső élete s ezzel kapcsolatban a vármegyei rendszerű közigazgatás ki nem alakulhatott, a nemesség teljes hiánya volt.

T Nem volt, aki a hódoltságból való felszabadulás után az Uni versi tást képviselte volna, restaurációt tartott volna, á rend és belső igazgatás szerveit, a tisztviselőket kiküldte volna. Az a nemesség ugyanis, amely az autonóm vármegyét megalkotta, illetve a XVI. század elején azt kiépítette, az 1543 július 20-át,

8 Pécs elestét követő napokban eltűnt a vármegyéből. Akit a török fel nem koncolt vagy rabságba nem hurcolt, elmenekült, otthagyva ősi hajlékát, ősi földjét. S a török főhad kitakarodása után, még ha az elmenekült nemes be is hódolt volna, nem térhetett már vissza a birtokára, mert a török a hódoltságban műveltebb keresztény elemet nem tűrt. Az az egy-két nemes család, amely valamely oknál fogva a dúlást túlélte és megmaradt ősi helyén, a birtokát nem élvezhette s nemesi szabadságával sem élhetett.

9 Lesüllyedt a föld népének, előbbi jobbágyainak állapotába s abban is maradt a legtöbbje, még a hódoltság megszűnte után is, minthogy a nemességét már nem tudta igazolni. A szomszédos Zala és Vas vármegyékbe visszahúzódó nemesség, Tolna vármegyének ugyancsak menekült nemességével együtt, képletesen továbbra is fenntartotta még jó ideig a vármegyét. Rendes tisztviselőket választottak: alispánt, szolgabírakat, sőt még esküdteket is s mint alább látni fogjuk, még külön vármegyei pecsétet is használtak. * Németh Béla: Baranya Szent Istvántól a jelenkorig. (A Várady Ferenc szerkesztésében megjelent „Baranya múltja és jelenje" II. kötete, 528. 1.) 5 U. o. 530. 1. ' U. o. 531. 532. 1. 7 L. Koncsek Nándornak 1868-ban készült mutatóját a vármegye levéltárában. E mutató a vármegye 1698—1716. évi közgyűlési jegyzőkönyveihez készült s a vármegye története szempontiából fontos adatokat különös részletezéssel közli. 8 Istvánffy M.: Regni Hungarici História (1685. kiad.), 170. 1. 9 Németh: 417. 1.