Levéltári Közlemények, 5. (1927)
Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Mályusz Elemér: A szlavóniai és horvátországi középkori pálos kolostorok oklevelei az Országos Levéltárban : második közlemény / 136–209. o.
A PÁLOS KOLOSTOROK KÖZÉPKORI OKLEVELEI 145 í)orát elvitették; egyszersmind panaszának alaposságát a zágrábi káptalan és Zágráb megye inquisicionalis levelének felmutatásával is igazolta. A bevádlottak elismerték, hogy minden így történt, igazolásukra azonban azt hozták fel, hogy Miklós „predialis ipsorum fratrum heremitarum existendo a pluribus annis iam preteritis dacia de eadem possessione ipsis fratribus heremitis dare et persolvere non eurasset" s amit tettek, azt mind saját birtokukon tették meg. Miklós erre kijelentette, hogy a birtok őt illeti meg, ő a szerzeteseknek nem is tartozhat és birtokjogai igazolására felmutatta Garai Miklós 1397 szept. 14-i és 1401 márc. 18-i, a zágrábi káptalan 1398 okt. 17-i és 1399 szept. 9-i okleveleit. (L. 11., 14., 12. és 13. sz. alatt.) A pálosok viszont felmutatják Lindwa-i István és János szia von bánok 1382 jan. 5-i és Zsigmond király 1412 okt. 27-i okleveleit. (L. 6. és 19. sz. a.) Több oklevelet, főleg pedig statucióról szólót nem tudnak felmutatni s csak azt hozzák még fel érvül, hogy az összes, Banfelde-t környező birtokok az Övék. Minthogy pedig a Lendvaiak oklevelében nincs szó Banfelde-ről, az 1412-i oklevél alapján pedig a szerzetesek Jiem gondoskodtak arról, hogy be is iktattassák magukat, ezért a bán „lege r égni ab antiquo approbata requirente nobiliumque predictorum maturo consilio prehabito" a vádlottakat elmarasztalja „in facto potencie", Jánost és Istvánt összes birtokaik elvesztésére ítéli ( 2 / 3 részben a bán, */, részben a felperes javára), Miklósnak Banfelde-t odaítéli és őt megbízottjával, Drenoua-i István fia Bálinttal és a zágrábi káptalan emberével, „Michael de Vico Latinorum prebendarius chori"-val beiktattatta július 19-én, „iuraque possessionaria ipsorum fratrum heremitarum de predicto claustro ipsorum ab ista parte Zaue existencia in duabus partibus nostris iudiciariis et in tercia parte dicte partis adverse manibus oecupari et assignari fecimus, tamdiu per nos et ipsam partém adversam tenenda, quousque a nobis et ipsa parte adversa secundum estimacionem redimentur". — Az oklevelet a bán saját nagyobb pecsétjével és „unacum apposicionibus sigillorum iudicum nobilium predicti comitatus pro maiori cautela et tute]a" erősíti meg. Hártyán, zöld selyemről függő pecsétje hiánj r zik. 25. Dl. 34.701. (Remethe, fasc. 2. nr. 10.) 1424 május 25. A zágrábi káptalan, minthogy a Promontorium ZagraLevélíári Közlemények. 10
