Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Gárdonyi Albert: A firenzei állami levéltár / 128–135. o.

134 DR. GÁRDONYI ALBERT. A levéltár második nagyszabású kiadványa a „Documenta sulle relazioni delle citta Toscane coU'Oriente cristiano e coi Turchi fin all' anno 1521., raccolti ed annotati de Guiseppe Müller. Firenze, 1879." (LXIV. 532. lap), mely ugyancsak a Documenti degl'i archivi Toscani egyik kötetét képezi. E hatalmas kötetben egyetlen magyar vonatkozású oklevél van, t. i. a firenzei signoria levele Mátyás királyhoz, melyben a velenceiek vádaskodása ellen védekezik. Az oklevél 1468 január 12-én kelt s a Lettere esterne della signoria-sorozat XLV. kötetének 208. s kk. lapjain olvasható a következő kezdettel: Mathiae regi Pannóniáé. Etsi non dubitamus, gloriosissime rex, pro tua sapientia, sine ullis nostris litteris, sine ulla confutatione eorum, quae superbe obiiciantur a Venetis, te quid verum sit, tuo sponte esse perspecturum etc., olasz kivonata pedig a következő: II Comune di Firenze si difende contro i'accusa dai Veneziani di favorire il Turco, espresendo ä Mattia Corvino, re d'Ungheria, che i suoi cittadini solamente per ragione di commercio si recavano a Constantinopoli e come di lo ritornendo colle roba, siano stati a Modone maltrattati dai Veneziani. A kötet tartalmából megállapítható, hogy az emelkedő török hatalom korán lekötötte a firenzeiek figyelmét s kereskedelmi célból erősen kihasználták azt. Ennek következtében sajnálnunk kell, hogy a Mátyás királyhoz intézett 1468. évi oklevél nincs közölve a Mátyáskori diplomáciai emlékek között. A firenzei levéltár magyar vonatkozású anyagát illetőleg annak a XIV. század második feléből származó részét, amint már említettük is, Wenzel Gusztáv adta ki az Anjoukori Diplomáciai Emlékek II. (1875.) és III. (1876.) köteteiben. E kiadványban igen helyesen nem csupán a „Lettere esterne della Signoria" című sorozat anyagát közölte a kiadó, hanem az Atti Pubblici okleveleit is és a Capitoli XVI. kötetének magyar anyagát is, ami a gyűjtés tervszerűségére vall. Annál inkább fájlalhatjuk, hogy e kiadványnak nagy fogyatkozásai vannak, p. o. ugyanazon okmánynak kétszeri közlése (II. k. 473. és 474. sz., III. k. 464. és 476. sz.), a források helytelen megnevezése, az oklevélkivonatok teljes színtelensége (I. Lajos királynak a florenci köztársaság vagy a florenci köztársaságnak I. Lajos király) s végül a különböző ügyekre vonatkozó oklevélanyag összekeverése, ami a közölt anyagban való eligazodást lehetetlenné teszi. Ez utóbbinak az eredménye, hogy a firenzei levéltár anyagából könnyebb lenne feldolgozni a Firenze és Magyarország közötti kapcso-