Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Miskolczy Gyula: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben / 104–127. o.

A HÁZI, UDVARI ÉS ÁLLAMI LEVÉLTÁR RÉCSBEN 105 5. főosztály. Akták, inventáriumok, V. Károly herceg fogságára (1654—1660) és a morchingeni örökösödésre vo­natkozó iratok. A levéltár különböző részeiről több repertórium nyújt felvilágosítást. Az anyag egy része, főleg a francia érdekű levelezés, a legutóbbi években kiszolgáltatott Franciaország­nak, a többi átrendezés alatt áll. II. Az udvari levéltár. Félreértések kikerülése végett mindjárt megjegyezzük, hogy ez a levéltár nem a „Hofstellek", tehát a fő közigazga­tási hatóságok, hanem az udvartartás szerveinek iratanyagát foglalja magában. Az udvartartás, a „Hofstaat", I. Ferdi­nánd korától kezdve alakult ki modern szellemben; hivatása kettős volt, amennyiben egyrészt az udvar különleges jogi helyzetével kapcsolatban az uralkodó és a dinasztia testi és szellemi jólétére irányuló intézkedéseket foganatosította, másrészt ugyancsak az uralkodó ós családjának kiváltságo­sán magas állásához a megfelelő díszt adta. Az udvartartás négy fő hivatalra (Eolfstäbe) oszlott; ezek a következők voltak: a főudvarmesteri, a főmarsalli, a főkamarási és a fő­istállómesteri hivatal. A négy főhivatal elvben egymástól független volt, változó hatáskörrel. A főudvarmester volt eredetileg az udvari igazgatás feje; ő alatta állottak az asztalnokok, pohárnokok, szakácsok, orvosok, továbbá ugyan­csak ő látta el a legfontosabb ceremoniális teendőket s fel­ügyelt az udvartartás adminisztrációjára, a gárdára stb. A főmarsall gyakorolta a kiváltságos joghatóságot az udvari személyzet felett, utazásoknál udvari marsallként szerepelt, míg ceremoniális teendője az idegen követek fogadása és be­mutatása volt; újabb időben az uralkodóház tagjainak jogi ügyeit intézte. A főkamarás, I. Ferdinánd rendelkezése sze­rint még az uralkodóház lakhelyiségeinek felügyelője, később a művészeti és tudományos érdekű intézmények igazgatását látta el, s újabb időkig a dinasztia magánvagyonának igaz­gatására is befolyást gyakorolt, valamint a császári és királyi kamarások feje volt. A főistállómester az uralkodó­ház istállói és kocsiparkja felett gyakorolta a legfőbb fel­ügyeletet; a XVIII. század második feléig ő alatta állottak a nemesi apródok. Az állam patrimoniális felfogásának volt következ­ménye, hogy a legmagasabb udvari méltóságok képviselői az

Next

/
Thumbnails
Contents