Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Miskolczy Gyula: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben : második közlemény / 44–79. o.

A HÁZI, UDVARI ÉS ÁLLAMI LEVÉLTÁR BÉCSBEN 69 1859-ig birtokoltak. Ilyen volt Milánó (1714—97 és 1815— 59), Mantua (ugyanazon időben), Nápoly (1714—35), Szicília (1725—35), Szardínia (1714—25), Velence 01797— 1805, 1815—66), továbbá Parma, Piacenza, Guastalla, valamint Toscana nagyhercegség, mint a Habsburgok secundo-geniturája (1815—59), Modena (1815—59), mint a Habsburgok tertio-geniturája. Ezen változatos birtokviszonyok magyarázzák meg, hogy az olasz levéltárak eredete meglehetősen bonyolult problémát alkot, amelynek megoldását még az a körülmény is nehezíti, hogy a szóbanforgó hatóságok egy része Bécsben, más része az illető olasz tartományban működött. A XVIII—

XIX. században a következő hatóságok intézték a Habsburgok Itáliájának ügyeit: Supremo Consejo de Espana (1702—36). Bécsben működő központi hatósága az összes osztrák-olasz tartományoknak. Supremo Consiglio d'Italia (1736—56). Az előbbi hatáskörének örököse. Dipartimento d'Italia (1755—98), az államkancelláriának olasz osztálya, amely úgy a monarchiának az olasz tartományokkal való külügyi összeköttetését, mint a Habsburgok kezén levő olasz területek belügyeit egyaránt irányította. Az olasz udvari kancellária (1793—1805) a Dipartimento d'Italia olasz belügyi hatáskörét vette át. A lombard-velencei központi hatóságok (1703—1815) Milánó és Velence székhellyel, mint a milánói kormányzóság, a milánói főkormányzóság, alkirályi és helytartói hatóság stb. Nápolyi (1706—47) és szicíliai (1700—1739) alkirályi hatóságok. Mantuai (1700—1801), modenai (1736—49), pármai és piacenzai (1731—49), guastallai (1743—48) hatóságok. ^ A titkos tanács és az osztrák udvari kancellária, mint az államkancelláriának a külügyek intézésében elődei. A XVI. és XVII. századi olasz akták egy része tőlük származik. A Reichshofkanzlei, amely 1559—1620 között a Habsburgok monarchiájának külügyeit intézte, s emellett a németrómai császárnak Itáliára vonatkozó főhíibéruri jogait gyakorolta. A belső-osztrák titkos tanács, amely a velencei köztársasággal közvetítette a diplomáciai érintkezést.