Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Miskolczy Gyula: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben : második közlemény / 44–79. o.

A HÁZI, UDVARI ÉS ÁLLAMI LEVÉLTÁR BÉCSBEN 59 a központi hatóságok szervezeteivel, az államtanács vezetésével, az udvari számvevőszékkel, továbbá budget-, hitel-, bank-, adó-, kereskedelem-, ipar-, közlekedés- és bányaügyekkel foglalkoznak. Ezenkívül Károly grófnak 63 kötet naplója is fennmaradt (1747—1809), amelyben a bécsi udvari, főnemesi és hivatalnok társaságokról nagyértékű képet hagyott az utókorra. cc) Az önálló hatóságok levéltárai. Anélkül, hogy a következőkben felsorolandó gyűjtemények jellemzését itt el akarnók végezni, csupán annyit jegyzünk meg, hogy az e csopartba osztható iratanyag nem tartozik szervesen a kabinet levéltárába, hanem csak titkos természetének, vagy az uralkodó különös érdeklődésének köszönheti elhelyezését. A Studienrevisionshofcommission (1796—1802, 23 csomó) rövid fennállása alatt általában csak az örökös tartományok közoktatását szervezte. Voltak azonban olyan intézetek is, amelyek Magyarországon és az örökös tartományokban hasonló, sőt azonos alapon voltak megszervezve, s e réven magyar iskolaügyekbe is beleszólt néha a bizottság, amelyben Semsey báró udvari tanácsos képviselte a magyar elemet. Az akták értékét nem becsülhetjük túl, már csak azért sem, mert a bizottság felterjesztéseinek nagy része elintézetlenül maradt hátra. Az államkonferencia levéltára (1809—1848, 190 csomó és 75 kötet segédkönyv). A monarchia hivataltörténetének ismerője tisztában van azzal, hogy mit jelent ez a gyűjtemény a történetkutatás számára. A konferencia-minisztérium megalapításától kezdve kisajátította az államtanács hatásköréből azokat az ügyeket, amelyeknek közigazgatási természetük mellett eminens politikai jelentőségük is volt, nevezetesen a pénzügyek rendezése és a nyugatról betörő szellemi áramlatok figyelése és leküzdése képezte főfeladatát. Ferenc halála után gyengeeknéjű utóda, V. Ferdinánd alatt tulajdonképen az államkonferencia volt a központi kormányzat egyetlen szerve, ahol Metternich és Kolowrat megvívták a régi rendszer bukására vezető küzdelmüket. Magyar szempontból még emeli ez iratanyag becsét, hogy a magyar kérdést a negyvenes években Bécsben a monarchia főproblémájának tekintették, s a magyarországi fontosabb ügyek közvetlenül az államkonferencia elé kerültek, mint pl. a nyelv-