Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Eckhart Ferenc: Az osztrák levéltárügy a háború után / 20–43. o.

AZ OSZTRÁK LEVÉLTÁRÜGY A HÁBORÚ UTÁN 43 igazgatóságához (1924 dec.) ezen visszaélések megszüntetése érdekében, különös panaszt emelve az ellen, hogy a tudományosan nem képzett kutatók kívánságait csaknem korlátlanul teljesítik, aminek következménye a tudományos kutatás már említett károsodása és rendetlenség a levéltári anyagban. Ehhez járult a bécsi tudományos körök állásfoglalása is. Ennek és a komoly sajtó állásfoglalásának köszönhető, hogy különösen az utolsó esztendőben az ellenőrzés és a rendi lényegesen javult, ami elijeszti a lelkiismeretlen kutatókat. A prioritás kérdésében azt az álláspontot foglalja el az igazgatóság, hogy nincs hivatva bizonyos kutatók elsőbbségét valamely akta leközlésében megvédelmezni. A levéltár legfeljebb figyelmeztetheti a kutatókat egymásra és köztük, ha ugyanazon kérdésről, dolgoznak, a megegyezést közvetítheti. Azonkívül: Si duo faciunt idem, non est idem. A napisajtóban való közlemények sem zavarhatják szerinte a tudományos munkát, mert ezen közlések éppoly kérész életűek, mint a napisajtó egyéb többé-kevésbbé megbízható közleményei. Igazi tudományos, maradandó becsük csak a rendszeres kiadványoknak lehet. DR

. ECKHART FERENC>